Amnesztiát a belgáknak!

Nemrég munkába menet egy irodaház előtt kisebb csoportosulásra lettem figyelmes. Fehér kezes-lábasban néhányan akkurátusan takarították a járdát. Mások szórólapot osztogattak és nyilatkoztak a TV-nek. Mindezt a Shell olajcég központjánál. Na, gondoltam, itt van a Greenpeace! De tévedtem, a hirtelensárga molinón az Amnesty International neve virított és a szórólapok, szerintem helyesen, az olajcég felelőtlen nigériai tevékenységét ostorozták.

Ez új volt nekem. Eddig az Amnestyvel főleg a gyertyáin keresztül találkoztam, amelyeket a jogi osztály dolgozója szokott minden évben rámtukmálni. Nincs könnyű dolga, mert a gyertyák rondák, mint az a bűn, amire a figyelmet szeretnék felhívni. Amiért mégis veszek, az nem csak a kollegina bájos mosolya, hanem a tudat, hogy a pénzem segít a sokszor gyomorforgató jogsértések elleni harcban. De azt nem tudtam, hogy a szervezet már a környezetért is tesz, ami mutatja, hogy felismerték: az ember jogai és a természet fenntartása összefügg.

Nem ez az egyetlen akciója az Amnesty belga irodájának. Néhány hónapja egy még kreatívabb ötlettel rukkoltak elő. Nekem tetszett, szívesen megnézném, hogyan működne a dolog otthon.

De mi is történt? Az utcán színészekkel több helyszínen eljátszották, hogy mindennapi emberek alapjogait magyarázat nélkül megsértik és rejtett kamerával felvették az arra járók reakcióját. Vajon beavatkoznak és megvédik más emberek jogait vagy sem?

Például, egy nőt nem engedtek be a gyerekével az iskolába, vagy egy sérült férfit a kórházba. Vagy egy színházi előadást megszakítottak, azt állítva, hogy nem bemutatható és a megpróbálták a nézőket hazaküldeni. Vagy egy "fekete-fehér" esküvői párt nem engedtek be az anyakönyvvezetőhöz, utalva a másságukra.

Az interneten látható filmek végén mindig megköszönték a belgáknak, hogy megvédték embertársaik jogait és kérték, hogy csak így tovább...

Itt megnézheted az egész projekt rövid összefoglalóját angolul.

Itt pedig a két nekem legjobban tetsző filmet: az iskolást és a színházast.

Itt meg az Amnesty jelentését Belgiumról és Magyarországról.

Dictator-shit

Nem kell ahhoz megfélemlítő diktatúra, hogy az emberek fejüket lehajtva járjanak az utcán. Elég, ha tele van a járda kutyaszarral.

Tom Van Dyck eljátsza Eric Hartman karrierjét

Néhány évvel ezelőtt Tom Van Dyck flamand komikus és barátai kitaláltak egy fiktív személyt, aki Eric Hartman néven 17 évvel ezelőtt egy Boemerang című sikeres talk-show házigazdája volt. Aztán eljátszották, hogy Eric élő adásban röhögőgörcsöt kap és a csatorna ezért kirúgja. Persze, ismétlem, ez csak az In De Gloria társulat újabb poénja volt.

A YouTube-on keringő videó annyira jól sikerült és hiteles, hogy sokan még ma is valódinak hiszik. Köztük Jay Leno, aki egyszer mint igazi felvételt mutatta be.

Itt (ismét) megnézheted Eric/Tom fergeteges jelenését: http://pisilofiu.blogspot.com/2009/10/eric-hartman-karrierje.html

Eric Hartman karrierje

17 évvel ezelőtt Eric Hartman a Boemerang című sikeres, flamand talk-show házigazdája volt. Egészen addig a napig, amikor az alábbi egyenes adás lement és Erik karrierje végzetesen kettétört. Szomorú eset.

Tallózás

Még akkor is, ha szorgalmas olvasóm vagy, lehet, hogy lemaradtál néhány jó kis történetről. Ha meg csak nemrég találtál ide, akkor biztos. Most szemezgethetsz az örökzöldekből:

• A belga Riviéra régen és most
  
• A világhírű Orient Expressz története
• A kaka, mint művészet
• Alma, Magritte, Beatles és az Apple
• Demszky és a pisilő jelképek
• A belga képregény kultúrája

Jó szórakozást!

Európa jövője

Nemrég látomásom volt! Láttam Európa jövőjét három pontban:

1. Európa, mint történelmi Disneyland.
Ázsiai és arab turistákat láttam, akik egy hét alatt végiglátogatják Európa történelmi csodáit: London, Párizs, Róma. Mosolyognak, videóznak és csodálkoznak, hogy ilyen kicsi országok, hogyan tudták valamikor dominálni a világot?

2. Európa, mint nyugdíjas paradicsom.
Láttam, ahogy a világ gazdag nyugdíjasai itt kívánják békés pihenéssel tölteni életük utolsó éveit. Tiszta levegő (nincs már ipar), jól felszerelt kórházak, és békés vidéki táj. Kell ennél több?

3. Európa, mint intellektuális központ.
Úgy képzeltem, hogy ipar és jelentős gazdasági hatalom híján, Európa intellektuális és erkölcsi központtá fog válni, jelentős egyetemekkel, gondolkodókkal. Az olyan európai értékek, mint demokrácia, egyenlőség, vagy felvilágosult gondolkodás csupán érdekes, de nem mindig követhető értékek lesznek más, gazdaságilag és katonailag erősödő, pragmatikusan gondolkodó régióknak. Valahogy úgy, mint amit az ókori görög kultúra öröksége jelenthetett az ereje teljében lévő római birodalomnak. A népek ide fognak jönni tanulni, de aztán hazamennek dolgozni.


Természetesen abból indultam ki, hogy a világnak érdeke lesz megőrizni és megvédeni Európát olyannak amilyen, akkor is, ha az magát nem tudja megvédeni. Ha nem, Európa egyszerűen martalócok prédája lesz.

Te hogy látod?

A kis brabanti borbély balladája

Van egy fodrász, akihez visszajárok. Alacsony, kedélyeskedő, 40 év körüli férfi, mindig Levi's farmerben. Valamiért engem mindig olaszul üdvözöl, mikor a csengetésre lesiet az emeleti lakásukból. A boltot apjától örökölte, aki néha megjelenik, hogy kedvtelésből megcsináljon néhány frizurát. Csak férfiaknak vágnak. Három szék van, a kirakathoz közelit sosem használják, de feltűnt, hogy mindig van ott egy régimódi, pumpás parfűm-spray a pulton. Egy nap megtudtam miért.

Éppen közhelyes beszélgetésbe merültünk a fodrásszal, amikor mozgásra lettem figyelmes a kirakatnál. Odanéztem és egy csapat idétlenül mosolygó gyerek tapadt az ablakra, élénk kiváncsian nézve befelé. Azért tűntek idétlennek, mert egytől-egyig Down-kórosok voltak.

Aztán kivágódott az ajtó és a legbátrabb beviharzott és vidáman leült az üres székbe, mintha otthon lenne. A fodrász rezzenéstelen arccal köszöntötte: Bonjour monsieur! és folytatta a csattogtatást a fejemen. A fiú felvetett fejjel, büszkén ült, arcán hamiskás mosollyal, a többiek pedig izgatottan kuksizták, hogy most mi lesz? Valahogy éreztem, hogy nagy dolog készülődik és ugyanakkor azt is, hogy a többiek pontosan tudják mi következik. Akkor a fiú megragadta a parfűm pumpát és gyakorlott mozdulatokkal elkezdte magára fújni a tiszta vizet, amivel a fodrász megtöltötte, mielőtt reggel akkurátusan odahelyezte. A bezúduló napfény és a vízpára körbetáncolta a fiú alakját, aki nagyon élvezte a mutatványt, éppúgy mint a társai az előadást.

Aztán hirtelen abbahagyta, kiszaladt és az egész csapat, mint egy megzavart halraj, rebbenve eltűnt.

"Ez mi volt?" - kérdeztem meghökkenve, mint aki varázslatból ébred.

"Semmi, semmi. Minden délelőtt erre járnak. Mindig ugyanaz a gyerek jön be. Ártalmatlanok. Kedvesek. Nem messze van az intézet, ahol laknak." - mondta Charlie és figyelme visszatért a hajam fodrász-gyilkos forgóihoz.

Én meg álmosan elmerengtem a világ folyásán és eszembe juttot ez a vers a kis brabanti borbélyról:

François Villon: Ballada a brabanti borbélyról

Emléke, mint alkonyra régi vár-rom,
viola füstként leng a városon,
s az asszonyokkal én is visszavárom,
ha a fák közt az este átoson.
Azt mondják: nálam is nagyobb gazember
volt ő, nyűgös munkára képtelen,
kékes szemében hullámzott a tenger,
mosolya fájt, akár a végtelen,
terítve várta asztalunk és ágyunk,
mert szoknyahős volt, gyilkos és kalandor
– ahogy nagytitkon lenni mind kívánunk –
Rarunkel úr, a kis borbély Brabantból.

Korán verték világgá Flandriából
és nem volt több vagyona, az egész,
mint az, mit egy fürdőző lát magából
a víz tükrében, hogyha hátranéz.
Dalolva járt, kalapját félretolva,
amíg csapása hűvös kútra vitt;
zsebében lágy kenyér helyett a bolha
kísérte hosszú vándorútjait,
az erdő volt hálópajtása nyáron,
s így álmodott hegyekről színaranyból
homokbányában vagy deres csalánon
Rarunkel úr, a kis borbély Brabantból.

S midőn egy nap henyélve ült a parton,
egy kis vitorlás állt a part alatt,
oly sárga volt, mint ó-szövésű karton,
s mert vászna nászi párnaként dagadt:
elindult rajta, hogy kincsekre lelne
a szirtfokon, hol gyöngy s korál terem,
de szélvihar kelt s jaj, nem volt semerre
a zöld sziget a lila tengeren.
Csak a halál ült a hullámhegyen,
és messze volt a krétafok, az angol:
s ekkor döntött, hogy Párizsig megyen
Rarunkel úr, a kis borbély Brabantból.

De jól kifáradt s szürke port lehelt már,
mikor meglátta a Temple falát:
s akkor megtudta, hogy minálunk sem jár
mindenkinek gyöngyökből varrt kabát.
Így lett lakáj egy húszlovas ficsúrnál,
s mert lágyan nézett rá a dámanép;
az ezüstkések szemét majd kiszúrták,
és körmei ragadtak, mint a lép.
Egy percig kellett hagyniok magára,
és ő hármat lopott el két aranyból,
mivel természetesnek ezt találta
Rarunkel úr, a kis borbély Brabantból.

Nem volt szívében rosszaság, se jóság,
oly szőke volt s oly könnyű, mint a szél,
a bűnei úgy nőttek, mint a rózsák,
és hogyha elment, minden sírt, mi él.
Oly nesztelen suhant, midőn az éji
homályban egy késői varjú szállt,
s nem tudta senki, hogy a Bergerés-i
körönd vidékén kalmárokra várt,
kezében árral, minden péntek éjjel,
ott, hol nem hallják már, ha a nagyharang szól,
s így nézte őket végtelen szemével,
Rarunkel úr, a kis borbély Brabantból.

S midőn lakolni kellett volna néki
és lógnia a Notre Dame terén:
a város női együtt mentek kérni
a tanácsot, hogy ne legyen kemény,
s végül levetkezvén minden szemérmet,
bevallották: ez itt a kedvesük,
hogy nem tudják miért, de ő az élet,
s ő az, ki éjjel ott aludt velük,
testükre hűs húsával ráfonódva
s csapzott hajával szálas színaranyból,
hogy ő volt ifjúságuk zöld bozótja:
Rarunkel úr, a kis borbély Brabantból.

S a nagytanács borzalmas átkot mondva
fejére, futni hagyta, s ő futott,
s ha azt hiszed, hogy kinn a zöld vadonban
régesrég éhenhalt, úgy nem tudod,
hogy ott az ember részeg vágya megnő
és létrás fákra mászik, s a bozót
mellére dől és a reáderengő
homályban is szakíthat mogyorót,
és húsát bokrok lányos körme vérzi,
míg köztük őrült istenként barangol,
s ez új szerelmét boldogabbnak érzi
Rarunkel úr, a kis borbély Brabantból.

Kis Nicolas moziba megy

Szeretünk moziba járni. Főleg, ha esik és az bizony gyakran előfordul. Ha valamit szeret az ember, akkor viszont kritikusabban szemléli. Ezért összegyűjtöttem, hogy mi a gond a brüsszeli mozikkal:

1. Drága: a több, mint nyolc eurós jegyben nincs benne a 30 centes WC-használat. (DVD-bérlés: 2,5 - 3 euró)

2. Nincsenek számozott sorok, ezért mindig stresszes a helyezkedés és néha szeretteidtől távol vagy kénytelen műélvezni.

3. A reklámblokk legalább 15-20 perc.

4. A multiplexek régiek, kissé lepattantak. A művészmozik is, de nekik valahogy jól áll.

5. A városközpont egyik legnépszerűbb mozija, a Toison d'Or. Ennek két bejárata van az utcáról , ahol általában áll egy vagy két koldus, és a közönség gyakran az utcán kénytelen sorba állni vagy jegyvásárlás után át kell, hogy menjen a másik épületrészbe - esőben, fagyban.

De azért nemrég volt jó mozi élményünk is! Premier előtt megnéztük a "Le Petit Nicolas" című gyerekfilmet egy új, egytermes moziban. Ismered a Kis Nicolas-t, a francia kisiskolás mesehőst? A kisfiú rajzokkal illusztrált, vidám történetein 1959-óta több generáció nőtt fel, főleg Franciaországban és Belgiumban. Ez az első film, amit a könyvekből csináltak. Megnyerően vicces, vasárnap délutáni, családi mozi, októbertől a mozikban.

Amikor megérkeztünk a moziba, a mögöttünk lévő egész sor foglalt volt és csupa fiatal srác ült benne. Megkérdeztem, hogy nem a film szereplői-e véletlenül? Mondták, hogy igen, de Nicolas nincs itt, mert ő párizsi, nem belga. Aztán látom, hogy az egyik srác odamegy a lányunkhoz és valamit beszélnek. Na, gondoltam, szép dolog, hogy máris azt gondolják, hogy filmsztárok és hülyíthetik a csajokat! De aztán kiderült, hogy a srác a lányunk mellett ül rajzszakkörön. Na, ilyen kicsi Belgium!

A nevezett fiú, aki itt a képen a legkimagaslóbb, a filmben egy idiótát játszik, aki azt is nehezen tudja megjegyezni, hogy mi Párizs folyója. Jellemző a franciákra, hogy a film főszerepeit magukra osztották és a többit meghagyták a belgáknak!

A film hivatalos oldala: http://www.lepetitnicolas-lefilm.com/

Ópusztaszer-Waterloo tengelyakasztás

Nyáron meglátogattunk két történelmi jelentőségű, lapos helyet: Ópusztaszert (HU) és Waterloo-t (BE). Nagyon érdekes volt, főleg egymás után. Sőt, talán csak úgy volt igazán érdekes. Mindkét helyen vannak látványosságok, de azért intenzív fantázia-használat melegen ajánlott, ha 360 fokos élményre vágyunk. 

Íme, amit mi láttunk: 

Ópusztaszer 

A Feszty-körképpel kezdtünk. A magyarok bejövetele Vereckénél. Ütős. Lehetett 100 éve. A mai multimédia világban azonban kissé avitt. Egy 120 méter hosszú festmény, összedolgozva makettekkel és hozzáillő hanghatásokkal. Egy kis pátosz, egy kis csatavér, egy kis sámánizmus, egy kis über-magyar és egy kis erotika. Ez utóbbi, mármint a félmeztelen nők, 100 éve a Városliget ártatlan népeit és az anyák szoknyája mellől kukucskáló fiúcskákat bizonyára izgalomba hozta. Engem inkább a kép története és hányattatásai izgattak. Hogy Feszty Árpád nem szégyelte saját magát megfesteni Árpád vezér alakjában. Hogy hónapokig több, mint 20 művész dolgozott a művön és barátaik éjszakánként zenével tartották bennük a lelket. És hogy a képhez Belgiumból hozatták az óriás vásznat, amit a kilencvenes években lengyelek restauráltak, mert szinte teljesen tönkrement. Most pedig ázik és az EU fogja a felújítást szponzorálni. (A magyar legendaparkot amúgy egy shopping center és a Cora is támogatja, ami egy belga vállalatcsoport tagja.)

Aztán megnéztük a park többi részét is. A skanzen a mangalicákkal király, a mű-jurtákban elhelyezett kiállítások nagyon gyengék, a lovasbemutató jó lehet, de aznap baleset miatt elmaradt. A kilencnapos kiscsikót viszont jó volt simogatni és a büfénél segítettünk hurkát rendelni egy francia családnak. Morfondíroztunk: ők vajon mit gondolnak Trianonról? 

A beugró borsos és a személyzet panaszkodott, hogy nincs elég látogató. Talán ezért is. Meg több skanzen-féle, lovaglós, eredeti, átélhető, igaz magyar cucc kéne, az elavult vursli látványosság és a máshol is kapható nagymagyar térképek helyett.

Waterloo 

Ópusztaszeren láttunk egy listát az Európában máig megmaradt panoráma festményekről. Az egyiket Waterloo-ban (egészen pontosan Braine-l’Alleud járásban) jelezték. Nagyon megörültünk, mert így még több okunk lett meglátogatni az 1815-ös híres csata helyszínét Brüsszel mellett. Ez a hely szintén lapos, de itt emlékül építettek egy nagy dombot, ráhelyeztek egy oroszlánszobrot, ahova kb. 250 lépcső visz fel. Fent azt láttuk, amire számítottunk: a nagy lapos belga semmit, szántóföldekkel, elszórt településekkel és persze a rotundát, benne az itteni körképpel a csatáról. Lelki szemeinkkel még a csatát is láttuk, ahol közel 50 ezer embert pusztult el. 

Lesiettünk hát, hogy megnézzük a hullákat a körképen és magyar keblem büszkén dagadt: Fesztyhez képest egy nagy nulla. Ahova nézel csak lovasokat látsz csatázni, a makettek nagyon elnagyoltak és a festményhez sem illeszkednek, Napóleon pedig egy kis távoli alak egy fehér lovon. Ráadásul a festmény több helyen beázott. 

De legjobban a festmény és az itt árult Waterloo film történelmietlensége keserített el. Hogy lehet Napóleon lovon, mikor a csata napján menni is csak terpeszben tudott kínzó aranyere miatt? Hogy lehet a filmben Wellington serege egy takaros dombon, mikor amerre a szem ellát, egy vakondtúrás sincs, csak a mesterséges Oroszlán-domb?

Ami viszont szuper, az a korhű ruhába öltözött lövészek, akik naponta többször elsütik piszok hangos ágyújukat és szívesen mesélnek az akkori haditechnikáról. És puskával is lőnek, ha a puska hajlandó elsülni. És a japán turistalányok imádnak fényképezkedni a svejkesen somolygó, pocakos katonákkal, akik szünetben elcammognak a történelem országútján a büfé felé, sörért. Waterloo-ba június 18.-án érdemes eljönni, mert akkor az egész csatát újrajátszák, ki tudja hány élőhalottal. Pusztaszerre pedig csak akkor, ha van lovasbemutató.

További kedvcsinálónak hallgasd meg a történelmi események könnyűzenei változatát a Bëlga és az ABBA zenekaroktól: 

  Bëlga: Ló rider 

ABBA: Waterloo

A puccsista Alsónemű Múzeumot nyit

"Ha Hitlert alsónadrágban ábrázoltam volna, nem lett volna háború." - nyilatkozott nemrég Jan Bucquoy 64 éves belga művész, aki szerint általa most megnyitott Alsónemű Múzeum egy egyenlőségen alapuló, utópisztikus társadalom iránti vágyat fejez ki. "Ha félsz valakitől, csak képzeld el alsógatyában. A hierchia szétesik és látni fogod, hogy az a fickó is épp olyan, mint a többi. Mi mindannyian egyenlőek vagyunk, mind testvérek."

Bucquoy brüsszeli múzeuma olyan bekeretezett alsóneműket mutat be, melyeket belga művészek, énekesek és politikusok adományoztak a nemes célra. Minden kiállított tárgy eredetiség-igazolással bír és legalább egyszer hordta az adományozó.

Aki nem adott, azt a művész megfestette, természetesen alsóneműre vetkőzve. Így járt, többek között, Margaret Thatcher, Nicolas Sarkozy és Fabiola belga királyné is. De Bucquoy a halottakat sem kímélte, II. Lipót, aki a XIX. században kemény kézzel igazgatta kongói gyarmatát, banános boxeralsóban elmélkedik a múltról.

A kiállítás ősztől Párizsban lesz látható, ahol Bucquoy szíve szerint a first lady Carla Bruni, a pápa vagy leginkább az iráni elnök alsóruháit állítaná reflektorfénybe. Izgatottan várjuk.

Egy biztos: jövő év május 21-én ismét hallunk majd az anarchista művészről, aki minden évben ezen a napon próbálja barátaival megrohamozni a királyi palotát és puccsal megdönteni a belga királyságot. Előtte sört isznak, zászlót lobogtatnak, közben pedig friss málnát osztogatnak.

Csak a rendőröknek sikerül minden évben komolyan venni őket.

- - A legutóbbi államcsínytevés itt látható.

A kiskorú tehén problémája

Ha szó szerint vesszük, a legtöbb ember pedofil, azaz gyerekszerető. Az más kérdés, hogy a szó ma már az egész világon csak egy dolgot jelent: egy férfit (ritkábban nőt), aki kiskorú gyermekeken kívánja kiélni szexuális vágyait, annak ellenére, hogy ez törvénybe, józan észbe és jóerkölcsbe ütközik. Ennek a vonzalomnak a gyerekek és egészséges gondolkodású szüleik egyáltalán nem örülnek, viszonzásra nem talál és ezért sokszor erőszakos cselekményekkel párosul. Többségünk mindent megtenne azért, hogy az ilyen vágyakkal átitatott emberek mihamarabb kikerüljenek a társadalmi körforgásból. Ennek az érthető társadalmi igénynek boszorkányüldözésbe hajló vadhajtása, amikor egyesek tudatlanságból pediátereket támadnak meg, akik ugye gyerekorvosok és szakértelmük gyermekeinknek létkérdés.

Na de, hogy jön ez ide? Úgy, hogy sokan Belgiumot a pedofília melegágyának tartják. Igazuk van és ha igen, miért? Ha nem, miért alakult ki ez a negatív kép az országról? Ezekre a kényes kérdésekre kerestem a választ, de sajnos nem találtam.

Egy azonban biztos: furcsa dolgokért nem kell messze menni. Hollandiában két éve hivatalosan bejegyezték a Szomszédos Szerelem, Szabadság és Sokféleség Pártot. Céljuk, hogy 12 év felett mindenkinek joga legyen szavazni, szerencsejátékot játszani, könnyű drogokat használni és természetesen szexelni illetve pornófilmezni. Emellett eltörölnék a házasság intézményét, támogatják az ingyen vasutat (!) és megengednék, hogy bárki bárhol meztelenkedjen. Ja, és az ember-állat szerelmi kapcsolatot is elfogadhatónak találják. Ez utóbbival nincs gond, mert az ilyen aktus már ma sem ütközik a holland törvényekbe, feltételezve, hogy az állatot nem kényszerrel vonják be a fajközi huncutkodásba. (Akkor vajon hogyan ?!)

Bizonyítva a holland józanságot, ennek a pártnak legutóbb nem sikerült elég kopogtatócédulát összegyűjtenie. Azt javaslom, hogy a csalódott párttagok költözzenek a Fülöp-szigetekre, ahol 12 éves kortól szabad önként (nem pénzért!) ágyba bújni. De Tunéziába semmiképpen ne menjenek, mert ott ugyanezért az örömért 20 éves korig kell várni!

Már csak az izgat, mielőtt ezt a sokakat érdeklő témát lezárom, hogy a duzzadó tőgyű, szexisen kérődző holland teheneknél vajon ki számít nagykorúnak és így törvényes szexpartnernek? Figyelembe véve, hogy kb. 7 évig élnek.

Arab tanárral sakkozom

Egyre több Európában és Belgiumban is az arab vagy muzulmán vagy észak-afrikai vagy maghrebi. Erről sokan, sokfélét gondolnak és mondanak. Nekem most csak egy vers jutott eszembe, amit Faludy Marokkóban írt a második világháború alatt:


Faludy György: Arab tanárral sakkozom

„Kemény ágyékok, lágy agyak; szellem helyett bagzó anyag
és várfalak, mik sárfalak: ez a mi átkunk”, mondja. „Sakk!
Mitőlünk jött az egyetem, az algebra, a kémia
meg a trubadúr szerelem. Mi néztünk éjjel csillagot,
pároltunk rózsaillatot, míg székhelyünk Sevilla volt.
S mi van ma? Hatszáz éve nem írt itt egy jó sort senki sem.
A rothadás mindent megölt. Bevalljam, hogy irígylem Önt?”
Huszonnyolc báb az asztalon. – „Ne irígykedjék oly nagyon.
Földrészem épp most pusztul el és rom marad ha újra kel.
Salakban állunk fültövig és gyárkémények füstölik
a boldogságot. Szabadok leszünk, hogy gyári kacatot
gyűjtsünk, míg zsíros ülepek lelkünkből főznek üzletet.
S a híres metropoliszok? Kinn fény, beton, üveg. Belül
iszony, hisztéria, piszok. Hozzá a halál hegedül.
Fejezzük be döntetlenül.”

Vaya Con Dios - What's a Woman

Tudtad? A Vaya Con Dios is belga eredetű!

www.vayacondios.info

Hooverphonic - The World is Mine

http://www.hooverphonic.com/

Ez a csinos énekes lány egyszer szerepelt a Petits Riens karitatív divatbemutatóján is.

dEUS - Nothing Really Ends

http://www.deus.be/

Szeretem ezt a két számot.

A harmadik legjobban megadóztatott ország

Belgium a harmadik legjobban megadóztatott ország az EU-ban.

Íme a beszédes számok:

A teljes adóteher a GDP-hez viszonyítva: 44% (az EU átlag kevesebb, mint 40%)

Legmagasabb személyi jövedelemadó: 53.7% (EU átlag: 37.8%)

Legmagasabb vállalati nyereségadó: 34% (EU átlag: 23,5%)


És hogyan néz ki a tehervállalás az országon belül?

Évente ennyi személyi jövedelmadó hárul egy adófizető polgárra

Flandriában: 5284 Euro
Wallóniában: 4075 Euro
Brüsszelben: 3909 Euro

Összesítve Flandria kétszer annyi ilyen adót fizet be, mint Wallónia. Ennek fő oka, hogy ott többen vannak, kevesebb a munkanélküli és jobbak a fizetések.

Csöpög a fiú a rák ellen

Nemrég Cannes-ban díjat nyert az a nagy sikerű kampány, ami a Pisilő Fiú aktív bevonásával futott a prosztatarákszűrés népszerűsítéséért. A fiú egy ideig csöpögve működött, így szimulálva a kellemetlen tüneteket. Az üzenet állítólag a belgák 85%-át érte el.

A képregény, mint igazi belgaság

Az első valamire való belga folytatásos képregény az averbode-i apátságban nyomott katolikus ifjúsági lapban, a Zonnelandban jelent meg 1929-ben. Főhőse Tintin, az utazó riporter fiú, annyira népszerű lett, hogy hamarosan minden megjelent kalandja után több ezer gyerek várta az őt játszó színészt a brüsszeli pályaudvaron. Később Tintin 24 kalandját különálló albumokban adták ki több, mint 50 nyelven és jelenleg a Spielberg/Jackson páros készít filmet belőlük. A kisfiú 80 éves karrierje tehát igazi sikertörténet!

A karakter életrehivója a 22 éves Hergé, eredeti néven Georges Rem volt (R.G. franciául kiejtve Hergé), akik főhősét első útjára a sztálini Szovjetunióba küldte, hogy leleplezze a rendszer akkor még kevésbé ismert embertelen és képmutató voltát. Hergé azt tervezte, hogy a második albumban Tintin az amerikai vadkapitalizmusról fogja lerántani a leplet. Ezt azonban az újság főszerkesztője megvétózta és helyette megszületett a belga gyarmatot bemutató, mai szemmel kissé rasszista, ’Tintin Kongóban’. Az ebben és a következő történetekben megjelenő, lekezelő, felsőbbrendű hozzáálláson Hergé csak azután változtatott, hogy 1934-ben szoros barátságba került Chang Chong-Chen kínai szobrász növendékkel, aki bevezette a kínai kultúrába és művészetbe. Az ezt követően megjelent Tintin albumokban az idegen országok sokkal nagyobb figyelemmel és pontossággal lettek újrateremtve.

Kongó után Tintin megjárta Tibetet, Amerikát, Észak-Afrikát, sőt a Holdra is eljutott megtermetve milliónyi álmodozó rajongótáborát. A karakter később a popkultúrában önálló életre kelt és feltűnt Roy Lichtenstein képein, filmekben, brüsszeli házfalakon, vietnámi szuveníreken, Sting házikészítésű pulóverén, és egy kanadai meleg-magazin címlapján is, ez utóbbi önkényesen eldöntve a hosszan tartó vitát a fiú szexuális vonzalmáról.

Hergét számtalan képregényíró követte és jelenleg Belgiumban 650 művészt tartanak számon, akik főleg hazai és a franciaországi piacra termelnek. A számtalan ’Made in Belgium’ karakterből Tintin mellet Lucky Luke-ot és a Hupikék Törpikéket (Stroumphs) érdemes megemlíteni. Minden alkotó saját világot teremt, a krimiktől, a történelmi műveken keresztűl az erotikáig. Ez is mutatja, hogy szemben amerikai társától, a belga-francia képregény nem csak gyerekeknek szól, hanem hatalmas felnőtt olvastábora van, múzeumokkal, szakértőkkel, kritikusokkal és állami támogatással, a középkori kódexekig visszanyúló gyökerekkel. Ezért nem meglepő, hogy Magyarországon is egyre több bölcsész a képregényt választja szakdolgozati témául.

Persze a műfaj elfogadottsága nem volt mindig ilyen! A kilencedik művészetnek is nevezett képregényt (franciául bande dessinée vagy röviden BD, azaz rajzolt csík, utalva az első újságmegjelenés formájára) sokszor érte kritika, még egyik szülőföldjén is. A második világháború után a francia Nemzetgyűlés a Kommunista Párt kezdeményezésére és a konzervatív jobboldal támogatásával komolyan vitatta a képregény fiatalságra gyakorolt „hipnotizáló és mérgező” hatását.

A támadás főleg az amerikai képregény és általában az amerikai popkultúra befolyása ellen, konkrétan egy magyar, Winkler Pál, által vezetett Disney-érdekeltségű francia cég ellen irányult. Az ártalmatlan Mickey egérre koncentrálva, a politikusok figyelmen kívűl hagyták az erőszakos és szexuálisan túlfűtött hazai termékeket és azt a tényt, hogy a mozival szemben, a képregény olvasó intenzíven használja a képzelőerejét, értelmes történetté varázsolva a különálló képeket.

A francia nép és politika gyűlölöm-csodálom hozzáállása Amerikához azóta sem változott. Elég csak 1968-ra gondolni, amikor amerikai Levi’s farmerben tüntettek a diákok a fogyasztói társadalom megreformálása mellett. Vagy gondoljunk a rekordszámú 900 db francia McDonald’s étteremre vagy a kávéházairól híres Párizsban egymás után nyíló Starbucks gyorskávézókra!

Ma már elárasztották a világot a hamis Tintin poszterek és más termékek, amelyek olyan országokba helyezik Tintint, ahol sosem volt, mint például Vietnám vagy Irán.

De kanyarodjunk vissza Belgiumba, ahol a 80 éves Tintin évforduló alkalmával 2009-et a képregény évének kiáltották ki és egymást érik a különféle rendezvények, köztük egy csábító szexuális témájú kiállítás a Szépművészetiben.

Kiváncsi vagyok mit szól mindehhez az averbode-i apát? Ha van még ilyen.

Tintin, Lucky Luke és a Hupikék Törpikék

Hamarosan látogass vissza, mert itt lesz az új bejegyzésem a belga képregény kultúráról.

Addig találd ki, hogy a népszerű hős, Tintin , volt-e Vietnámban, ahogy a Hanoi piacon állítják?

Obama hatása a belga vezetőkre

Egy szarkeverő flamand művész

Sokak szerint Belgium a bizarr hazája. Egyetértek. Ennek legjobb példája Wim Delvoye, a szarkeverő képzőművész, akinek Cloaca nevezetű tudományos műalkotása ételt nyel és fekáliát ürít New Yorktól Budapestig, a múzeumba járók nagy örömére. Aki akarja, meg is vásárolhatja a vákuumcsomagolású végterméket kerek 1000 dollárért. Állítólag sorállás van.

„Abszurd? Gondolj csak egy nagyon gazdag emberre, aki golfozik!"- mondja a 43 éves Delvoye "Rengeteg időt és pénzt tölt el azzal az egy céllal, hogy egy kis labdát egy lyukba jutasson. Az nem abszurd?" Szerintem Wimnek igaza van. Én személy szerint például nem vásárolok se műszart, se golfbérletet.

De zoomoljunk jobban rá Wim Delvoye-ra, aki hajlamos a nevét úgy szignózni, mint anno Walt Disney. Wim híresen bizarr és furcsa humorú belga művész elődök, mint Magritte vagy Ensor, halhatatlan emlőiből szívta magába a meghökkentés iránti hajlamot. Műkritikusként fogalmazva, ahogy azt az Ernst Múzeum honlapján teszik: „Delvoye művészete a paradoxont dicsőíti, mely a belga szürrealista tradíción alapul, két eltérő elem és/vagy idea összekapcsolásán egyetlen műben.”

De mit jelent ez az összekapcsolás a gyakorlatban? Íme egy csokor a művész alkotásaiból:

1. Élő disznókra tetovált Jézus Krisztus, Pokol Angyalai és Walt Disney motívumok
2. Orálisan örömködő párok röntgenképei
3. Segglukak rúzslenyomata luxushotelek fejléces papírján – talán Vonnegut Bajnokok reggelije után szabadon
4. Gótikus katedrálisok csipkeszerű stílusában áttört munkagépek

Kedvet kaptál, de még vannak kérdéseid? Így volt vele az a szkeptikus tévériporter is, aki úgy döntött leteszteli, hogy ha ugyanazt az ételt fogyasztja, mint a Cloaca gép, akkor a gépből és az emberből másnap távozó fekália összetétele megegyezik-e. A minták hihetetlen hasonlósága a vizsgálatot elvégző szakembert éppúgy meglepte, mint a látogatókat a műtárgyat körüllengő szag.



A flamand Gentben élő, szigorúan vegetáriánus (talán az alvégszag miatt !?) művész Belgiumot ideális alkotóműhelynek látja. Miért? „Mert Belgiumban a bizarr normális.” – állitja Wim. „Gentben könnyen találtam vízszerelőt illetve kémikust, hogy segítsenek a fekália-gép megalkotásában. Antwerpenben pedig vasárnaponként mindenki elment a gyerekével megnézni a kiállított szarógépet.” Belgiumban Delvoye egy klinikát is talált, ahol munkaidő után röntgenfelvételeket készíthet barátait szexuális aktusairól, majd a csontképeket gótikus üvegablakokká változtatja. "Belgiumban mi nem vagyunk olyan elbizakodottak, hogy azt gondoljuk, meg tudjuk változtatni a világot." – magyarázza az okát a belgákra oly jellemző rezignáltan rugalmas hozzáállásnak.

Majd folytatja egy HVG-nek adott interjúban: „Nem Gent a kulcs, hanem inkább a flamand és a holland táj. Lapos, szélesen elnyúló. Ha megnézzük a németalföldi festményeket: az ég szürke és szélesen terül el az ember felett. Ránehezedik, lefelé nyomja, az ugyanilyen szélesen és laposan elnyúló föld felé. Az emberek szerények lesznek. Két lábbal a földön maradnak. És szeretik ezt a laposságot. Lapos emberek vagyunk. Realisták. Mint Diogenész: pragmatikusak és cinikusak is. Kis ország, kevés kommunikáció, régi keletű, komoly egyéni szabadság. A föld emberei.”

Hát, kérem, ilyen laposan pragmatikus és cinikus emberek között élünk családommal több, mint 4 éve. Szar ügy. De legalább elszórakoztatnak a bizarr dolgaikkal. És amíg azon filózunk, hogy műtárgy-e a mű trágya, addig se gondolunk a hazai abszurdra.