Ópusztaszer-Waterloo tengelyakasztás

Nyáron meglátogattunk két történelmi jelentőségű, lapos helyet: Ópusztaszert (HU) és Waterloo-t (BE). Nagyon érdekes volt, főleg egymás után. Sőt, talán csak úgy volt igazán érdekes. Mindkét helyen vannak látványosságok, de azért intenzív fantázia-használat melegen ajánlott, ha 360 fokos élményre vágyunk. 

Íme, amit mi láttunk: 

Ópusztaszer 

A Feszty-körképpel kezdtünk. A magyarok bejövetele Vereckénél. Ütős. Lehetett 100 éve. A mai multimédia világban azonban kissé avitt. Egy 120 méter hosszú festmény, összedolgozva makettekkel és hozzáillő hanghatásokkal. Egy kis pátosz, egy kis csatavér, egy kis sámánizmus, egy kis über-magyar és egy kis erotika. Ez utóbbi, mármint a félmeztelen nők, 100 éve a Városliget ártatlan népeit és az anyák szoknyája mellől kukucskáló fiúcskákat bizonyára izgalomba hozta. Engem inkább a kép története és hányattatásai izgattak. Hogy Feszty Árpád nem szégyelte saját magát megfesteni Árpád vezér alakjában. Hogy hónapokig több, mint 20 művész dolgozott a művön és barátaik éjszakánként zenével tartották bennük a lelket. És hogy a képhez Belgiumból hozatták az óriás vásznat, amit a kilencvenes években lengyelek restauráltak, mert szinte teljesen tönkrement. Most pedig ázik és az EU fogja a felújítást szponzorálni. (A magyar legendaparkot amúgy egy shopping center és a Cora is támogatja, ami egy belga vállalatcsoport tagja.)

Aztán megnéztük a park többi részét is. A skanzen a mangalicákkal király, a mű-jurtákban elhelyezett kiállítások nagyon gyengék, a lovasbemutató jó lehet, de aznap baleset miatt elmaradt. A kilencnapos kiscsikót viszont jó volt simogatni és a büfénél segítettünk hurkát rendelni egy francia családnak. Morfondíroztunk: ők vajon mit gondolnak Trianonról? 

A beugró borsos és a személyzet panaszkodott, hogy nincs elég látogató. Talán ezért is. Meg több skanzen-féle, lovaglós, eredeti, átélhető, igaz magyar cucc kéne, az elavult vursli látványosság és a máshol is kapható nagymagyar térképek helyett.

Waterloo 

Ópusztaszeren láttunk egy listát az Európában máig megmaradt panoráma festményekről. Az egyiket Waterloo-ban (egészen pontosan Braine-l’Alleud járásban) jelezték. Nagyon megörültünk, mert így még több okunk lett meglátogatni az 1815-ös híres csata helyszínét Brüsszel mellett. Ez a hely szintén lapos, de itt emlékül építettek egy nagy dombot, ráhelyeztek egy oroszlánszobrot, ahova kb. 250 lépcső visz fel. Fent azt láttuk, amire számítottunk: a nagy lapos belga semmit, szántóföldekkel, elszórt településekkel és persze a rotundát, benne az itteni körképpel a csatáról. Lelki szemeinkkel még a csatát is láttuk, ahol közel 50 ezer embert pusztult el. 

Lesiettünk hát, hogy megnézzük a hullákat a körképen és magyar keblem büszkén dagadt: Fesztyhez képest egy nagy nulla. Ahova nézel csak lovasokat látsz csatázni, a makettek nagyon elnagyoltak és a festményhez sem illeszkednek, Napóleon pedig egy kis távoli alak egy fehér lovon. Ráadásul a festmény több helyen beázott. 

De legjobban a festmény és az itt árult Waterloo film történelmietlensége keserített el. Hogy lehet Napóleon lovon, mikor a csata napján menni is csak terpeszben tudott kínzó aranyere miatt? Hogy lehet a filmben Wellington serege egy takaros dombon, mikor amerre a szem ellát, egy vakondtúrás sincs, csak a mesterséges Oroszlán-domb?

Ami viszont szuper, az a korhű ruhába öltözött lövészek, akik naponta többször elsütik piszok hangos ágyújukat és szívesen mesélnek az akkori haditechnikáról. És puskával is lőnek, ha a puska hajlandó elsülni. És a japán turistalányok imádnak fényképezkedni a svejkesen somolygó, pocakos katonákkal, akik szünetben elcammognak a történelem országútján a büfé felé, sörért. Waterloo-ba június 18.-án érdemes eljönni, mert akkor az egész csatát újrajátszák, ki tudja hány élőhalottal. Pusztaszerre pedig csak akkor, ha van lovasbemutató.

További kedvcsinálónak hallgasd meg a történelmi események könnyűzenei változatát a Bëlga és az ABBA zenekaroktól: 

  Bëlga: Ló rider 

ABBA: Waterloo