„Ez nem egy alma” – Magritte, a Beatles, és az Apple találkozása a boncasztalon.

Ha Sir Paul McCartney-nak festeni támad kedve, ma már nem csak a híres belga szürrealista, René Magritte, összegyűjtött eredeti festményeiből meríthet ihletet. Kedves felesége nemrég megvásárolta neki a rég elhunyt mester festőállványát, sőt szemüvegét is. Ha ez sem segít Paul festői tehetségét kibontakoztatni, akkor semmi. Remélem, a zeneszerzéshez nem kell eredeti Lennon-szemüveget hordania!

Paul McCartney fiatal kora óta nagy rajongója a belgák 1967-ben elhunyt szürrealista festőművészének, René Magritte-nak, aki tapétagyári asszisztensből lett reklámgrafikus és a 20-es években a brüsszeli szürrealista csoport egyik megalakítója. Magritte kispolgári megjelenése és hétköznapi életmódja – amibe te is bepillantást nyerhetsz, ha meglátogatod volt brüsszeli otthonát - szöges ellentétben állt a kortárs celeb-szürrealista Salvador Dali excentrikus, provokatív és figyelemkereső gesztusaival. Bizarr és elmés képeinek popkulturális hatása azonban a 60-as évektől legalább olyan jelentős, mint Dalié, és művészete sokakat, nem csak Paul McCartney-t, ihletett meg.

Ismert szürrealista jelszó szerint valami olyan „Szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon”. Magritte és a popkultúra találkozása azonban nem a boncasztalon, hanem egy lemezborítón történt. Ez nagy hatású randevúnak bizonyult és még a Beatles együttes és az Apple cég 30 évig tartó pereskedésére is kihatott.

Történetünk a festő híres képsorozatával kezdődött, amelyeken különböző tárgyak, köztük egy alma, látható mindig ezzel a felirattal: Ceci n’est pas un(e) .... Ez nem egy ... alma, pipa, stb. Az egyik ilyen almás képe, „This is not an apple” felirattal, szürrealista barátja, Max Ernst párizsi lakásában landolt. Max is szerette a furcsa vicceket és a közös alkotás örömében az ajándék almára ráfestett egy madarat, ezzel az aláírással: ’Ceci n’est pas un magritte. max ernst’.

Az alma, mint motívum, aztán többször felbukkant Magritte képein és két évvel halála után egyik zöld almás festménye a Jeff Beck Group legújabb lemezének borítóján tűnt fel. Innentől az alma és egyéb Magritte motívumok popkulturális karrierje megállíthatatlan volt. Számos lemezborítón kívül zeneszámokat, festményeket, filmeket és videojátékokat befolyásolt. Köztük a Beatles zenekar 1968-ban alakult üzleti holdingjának a nevét: Apple Corps. A név sok mindent elárul: a zenekar imádta a szóvicceket és Paul így állított emléket Magritte ’ez nem egy alma’ képeinek. A név ugyanis kiejtve azt jelenti almacsutka, a cég logója viszont egy ép, kerek zöld alma volt. Ismét csak egy játék a valósággal és ami azon túl van.

McCartney a cég megalapításakor ezt mondta: „Megpróbáljuk összehozni az üzletet és a szórakozást. Szerencsések vagyunk, hogy nekünk nincs szükségünk több pénzre. Tehát ez az első vállalat, ahol a főnökök nem a profitra hajtanak. Mi már az összes álmunkat megvalósítottuk. A lehetőséget most másoknak akarjuk megadni.” Aztán Paul kissé szürreálisan hozzátette: „Ez egy gyönyörű hely lesz, ahol gyönyörű dolgokat vásárolhatsz... afféle zabolázott bizarrság .... egyfajta nyugati kommunizmus.”

Paul gyönyörű kommunizmusa hamar véget ért. A cég majdnem szétesett, amikor a laza üzleti modellnek köszönhetően minden arra járó hippit felvettek, akik aztán a cég pénzét drogra, italra, bulira és utazásra költötték. Nem beszélve azokról az álmodozó „tehetségekről”, akik a cég nagylelkű támogatásával igen hamar eltűntek a londoni marihuánás ködben, anélkül, hogy bármi maradandót alkottak volna.

Persze azért volt egy nagy haszna a cégnek: a Beatles tagjai jelentős bevételüket a cégbe csatornázva elkerülték a magas angol adókat és a holding, mint az együttes gazdasági ügyintézője, vígan túlélte a csúnya kommunizmus összeomlását is. A cég, hippik nélkül a menedzsmentben, de az eredeti Apple Corps néven, még ma is fut.

Az Apple név 1976-ig nem okozott problémát, de akkor két kaliforniai farmernadrágos srác egy egészen más céget hozott tető alá: az Apple Computert, ami amolyan kapitalista lázadásként, először a számítógépipart, majd később a zeneipart forradalmasította a Macintoshsal és az iPoddal. A Beatles fiúk hamar be is perelték őket névbitorlásért, a pereskedés tavaly egy részben titkos megegyezés keretében ért véget.

A valóság néha bizarrabb, mint az álmok. Magritte, például, egyszer megfestett egy élethű 500 frankost, rajta a pipázó II. Lipót királlyal. De azt nem gondolta, hogy halála után ő maga fog az új belga 500 frankoson díszelegni. Ilyen tehát van.

De arról még nem hallottam, hogy a Magritte-örökösök perelnék az Apple Corps-t a felhasznált alma-motívum miatt. Vagy a belga almatermelők a Magritte-örökösöket. Vagy a katolikus egyház az almatermelőket, Ádámra, Évára és az almájukra hivatkozva.

De az már tényleg nagyon szürreális volna, nem?