Sokak szerint Belgium a bizarr hazája. Egyetértek. Ennek legjobb példája Wim Delvoye, a szarkeverő képzőművész, akinek Cloaca nevezetű tudományos műalkotása ételt nyel és fekáliát ürít New Yorktól Budapestig, a múzeumba járók nagy örömére. Aki akarja, meg is vásárolhatja a vákuumcsomagolású végterméket kerek 1000 dollárért. Állítólag sorállás van.
„Abszurd? Gondolj csak egy nagyon gazdag emberre, aki golfozik!"- mondja a 43 éves Delvoye "Rengeteg időt és pénzt tölt el azzal az egy céllal, hogy egy kis labdát egy lyukba jutasson. Az nem abszurd?" Szerintem Wimnek igaza van. Én személy szerint például nem vásárolok se műszart, se golfbérletet.
De zoomoljunk jobban rá Wim Delvoye-ra, aki hajlamos a nevét úgy szignózni, mint anno Walt Disney. Wim híresen bizarr és furcsa humorú belga művész elődök, mint Magritte vagy Ensor, halhatatlan emlőiből szívta magába a meghökkentés iránti hajlamot. Műkritikusként fogalmazva, ahogy azt az Ernst Múzeum honlapján teszik: „Delvoye művészete a paradoxont dicsőíti, mely a belga szürrealista tradíción alapul, két eltérő elem és/vagy idea összekapcsolásán egyetlen műben.”
De mit jelent ez az összekapcsolás a gyakorlatban? Íme egy csokor a művész alkotásaiból:
1. Élő disznókra tetovált Jézus Krisztus, Pokol Angyalai és Walt Disney motívumok
2. Orálisan örömködő párok röntgenképei
3. Segglukak rúzslenyomata luxushotelek fejléces papírján – talán Vonnegut Bajnokok reggelije után szabadon
4. Gótikus katedrálisok csipkeszerű stílusában áttört munkagépek
Kedvet kaptál, de még vannak kérdéseid? Így volt vele az a szkeptikus tévériporter is, aki úgy döntött leteszteli, hogy ha ugyanazt az ételt fogyasztja, mint a Cloaca gép, akkor a gépből és az emberből másnap távozó fekália összetétele megegyezik-e. A minták hihetetlen hasonlósága a vizsgálatot elvégző szakembert éppúgy meglepte, mint a látogatókat a műtárgyat körüllengő szag.
A flamand Gentben élő, szigorúan vegetáriánus (talán az alvégszag miatt !?) művész Belgiumot ideális alkotóműhelynek látja. Miért? „Mert Belgiumban a bizarr normális.” – állitja Wim. „Gentben könnyen találtam vízszerelőt illetve kémikust, hogy segítsenek a fekália-gép megalkotásában. Antwerpenben pedig vasárnaponként mindenki elment a gyerekével megnézni a kiállított szarógépet.” Belgiumban Delvoye egy klinikát is talált, ahol munkaidő után röntgenfelvételeket készíthet barátait szexuális aktusairól, majd a csontképeket gótikus üvegablakokká változtatja. "Belgiumban mi nem vagyunk olyan elbizakodottak, hogy azt gondoljuk, meg tudjuk változtatni a világot." – magyarázza az okát a belgákra oly jellemző rezignáltan rugalmas hozzáállásnak.
Majd folytatja egy HVG-nek adott interjúban: „Nem Gent a kulcs, hanem inkább a flamand és a holland táj. Lapos, szélesen elnyúló. Ha megnézzük a németalföldi festményeket: az ég szürke és szélesen terül el az ember felett. Ránehezedik, lefelé nyomja, az ugyanilyen szélesen és laposan elnyúló föld felé. Az emberek szerények lesznek. Két lábbal a földön maradnak. És szeretik ezt a laposságot. Lapos emberek vagyunk. Realisták. Mint Diogenész: pragmatikusak és cinikusak is. Kis ország, kevés kommunikáció, régi keletű, komoly egyéni szabadság. A föld emberei.”
Hát, kérem, ilyen laposan pragmatikus és cinikus emberek között élünk családommal több, mint 4 éve. Szar ügy. De legalább elszórakoztatnak a bizarr dolgaikkal. És amíg azon filózunk, hogy műtárgy-e a mű trágya, addig se gondolunk a hazai abszurdra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése