Európa jövője


Nemrég látomásom volt! Láttam Európa jövőjét három pontban:

1. Európa, mint történelmi Disneyland.
Ázsiai és arab turistákat láttam, akik egy hét alatt végiglátogatják Európa történelmi csodáit: London, Párizs, Róma. Mosolyognak, videóznak és csodálkoznak, hogy ilyen kicsi országok, hogyan tudták valamikor dominálni a világot?

2. Európa, mint nyugdíjas paradicsom.
Láttam, ahogy a világ gazdag nyugdíjasai itt kívánják békés pihenéssel tölteni életük utolsó éveit. Tiszta levegő (nincs már ipar), jól felszerelt kórházak, és békés vidéki táj. Kell ennél több?

3. Európa, mint intellektuális központ.
Úgy képzeltem, hogy ipar és jelentős gazdasági hatalom híján, Európa intellektuális és erkölcsi központtá fog válni, jelentős egyetemekkel, gondolkodókkal. Az olyan európai értékek, mint demokrácia, egyenlőség, vagy felvilágosult gondolkodás csupán érdekes, de nem mindig követhető értékek lesznek más, gazdaságilag és katonailag erősödő, pragmatikusan gondolkodó régióknak. Valahogy úgy, mint amit az ókori görög kultúra öröksége jelenthetett az ereje teljében lévő római birodalomnak. A népek ide fognak jönni tanulni, de aztán hazamennek dolgozni.


Természetesen abból indultam ki, hogy a világnak érdeke lesz megőrizni és megvédeni Európát olyannak amilyen, akkor is, ha az magát nem tudja megvédeni. Ha nem, Európa egyszerűen martalócok prédája lesz.

Te hogy látod?

1 megjegyzés:

Unknown írta...

Európa? Erről a Vén Európa c. szám jut eszembe.

Dús hajába tép a szél,
Kék szemében ott a szenvedély,
Foltos sokszín ruhája oly sokszor elszakadt,
Álma adja az álmokat

Megszülte hűtlen gyermekét,
Nem sírt akkor sem, ha elvetélt,
Akármi történt mindig büszke nő maradt,
Így élt a sok-sok év alatt

Ezért értsd meg, szeretem őt
A vén Európát, a büszke nőt
Nagyon kérlek, becsüld meg őt
A vén Európát, a gyönyörű nőt

Magából ad, ha enni kérsz,
Testével véd, amikor visszatérsz,
Ölén a szerelem minden öröme hívogat,
Arcában látod az arcodat

Olasz csizmáján a nap,
Remélem mindörökre megmarad
A sötét felhő végre mind aludni tér,
Földjében túl sok már a vér

Ezért értsd meg, szeretem őt
A vén Európát, a büszke nőt
Nagyon kérlek, becsüld meg őt
A vén Európát, a gyönyörű nőt

Ezért értsd meg, szeretem őt
A vén Európát, a büszke nőt
Nagyon kérlek, becsüld meg őt
A vén Európát, a gyönyörű nőt

Ezért értsd meg, szeretem őt
A vén Európát, a büszke nőt
Nagyon kérlek, becsüld meg őt
A vén Európát, a gyönyörű nőt

Ezért értsd meg, szeretem őt
A vén Európát, a büszke nőt
Nagyon kérlek, becsüld meg őt
A vén Európát, a gyönyörű nőt



Zene: Varga Miklós
Szöveg: Varga Mihály


Szóval Én úgy gondolom, hogy megbecsülni nem tudjuk azt, amit kaptunk. Meg kéne tudni becsülni egymást (mindenkire vonatkozik, rám is...de sajnos az egymás nem becsülése olyan, mint egy ragályos kór...illetve ez szerintem kortünet...)..hogy csak egy minipéldát említsek: most jöttem ki Erdélyből jött főnökömtől...ugye 1989-ben elárasztottak minket (..és nem becsülik azt, amit kaptak...), hanem mint egy tárgyat úgy kezelik az itteni pesti titkárnőket...mint egy robotot. Talán embernek kéne nézni a másikat és hálásabbnak lenni azért, amit kaptunk és hogy ne essen nehezére az embereknek ezt a szócskát is használni: KÖSZÖNÖM....nem természetes a jó. A jóért küzdenki kell, de sokszor elfelejtjük, hogy egyik ember sem különb a másiknál : főleg azok, akik hatalmi pozicióba kerülnek. Nos akkor Erdély Európa vagy sem? Én Magyarországot is inkább balkáni régiónak tartom, de attól még Európa valóban...de milyen? Ahol még a kutyaszart sem szedik fel és fellökik egymást a buszon, átkozódnak , káromkodnak, ott nem beszélhetünk Európáról. Ahol az okoz örömet, hogy a másik kocsiját kalapáccsal szétütjük éjjel, csupán azért, hogy a szomszéd tehene is dögöljön meg, ott nem beszélhetünk Európáról. Európa a szívekben kezdődik.

Kler