Magyar költő belgiumi harcokról

Dutka Ákos: Az yperni Krisztus előtt (1915) 

Ypern alatt az ágyú ugatott,

Az ó templomban megtelt minden ágy,

Egy drágamívű vén oltár előtt

Letettek három véres katonát.

Egyik provencei éneket dúdolt,

És lázban súgta csendesen: Lisette,

A másik csontos walesi katona

Lehunyt szemekkel nyelte a vizet.

Köztük feküdt egy szép szálas legény:

Mezőkön termett Argyilus király, -

Az anyád itthon rólad álmodik,

Húszéves bojtár: Könyves Tóth Mihály.

Az ágyú messze, hosszan ugatott,

Hat lázas szem a vén oltárra néz, -

Egymáshoz téved lassan, tétován,

Hat összepólyált véres, barna kéz.

A lágyszakállú szerelmes Pierre,

S a magyar mezőkről jött szegény Mihály

Egymásba fonva fáradt csontjaik,

Egyik se mondta álmában, mi fáj.

Az oltár felett vén Krisztus szobor, -

Sugaras lett, a szeme nevetett.

Fehér sugár szállt át a templomon,

Hogy összecsúsztak a véres kezek.

Dark Force - a sötét szívóerő

Belga keljfeljancsi hungarikumot simogat

Yves Leterme volt belga miniszterelnök, egy magyar találmányt, a Gömböcöt, simogatja Shanghaiban a Világkiállításon.

A Gömböc a nemrég meghalt orosz matematikus, Vladimir Arnold, sejtését bizonyítja: van olyan homogén test, melynek egy stabil és egy instabil, azaz összesen két egyensúlyi pontja van. Bizonyítható, hogy ennél kevesebb egyensúlyi helyzettel rendelkező test nem létezhet.

A Gömböc viselkedésében hasonlít a keljfeljancsira, de azzal ellentétben homogén anyagból készült, nincs benne nehezék, és működését jól kiszámított, furcsa formájának köszönheti.

Yves Leterme, ha formájában nem is, de viselkedésében egy kissé a Gömböcre hajaz: eddig kétszer választották miniszterelnöknek és kétszer kérte felmentését a királytól. Eldőlt és újra felállt, annak ellenére, hogy a nemzeti ünnepen nem tudta elénekelni a belga himnuszt.

Egy szép napon

Mindíg az elhányt bádogkanalat,
a nyomorúság lim-lom tájait kerestem,
remélve, hogy egy szép napon
elönt a sírás, visszafogad szeliden
a régi udvar, otthonunk
borostyán csöndje, susogása.

Mindíg,
mindíg is hazavágytam.

(Pilinszky János)

Furcsa eset Brüsszelben

1873 júliusában egy 18 éves művész zseni táviratott kapott Párizsból, amelyben 29 éves barátja arra kérte, hogy sürgősen találkozzanak Brüsszelben a Hotel Liège-ben. A két francia jól ismerte egymást, de a találkozó, amit nagyon vártak, rosszul sült el. A két érzékeny és indulatos férfi nem találta a közös hangot, állandóan összevesztek és az idősebb végül permanens részegségbe menekült, majd július 10-én reggel vásárolt egy revolvert és aznap délután “részeg felindulásban” kétszer rálőtt tinédzser barátjára. Az egyik lövedék az áldozat csuklóját érte, de maradandó sérülést nem okozott. A meglőtt barát nem vette túl komolyan az ügyet, feljelentést nem tett. 

A lövöldözés után nem sokkal a férfi és édesanyja kikisérte a fiatalembert egy brüsszeli vonatállomásra, ahol az idősebb ismét “őrültként kezdett viselkedni”. Barátja, félve egy újabb incidenstől, elszaladt és könyörögve kért egy arra járó rendőrt, hogy tartóztassa le a férfit. Letartóztatása után a vádlott megalázó rendőri kihallgatásokon esett át, ahol nem csak az esetről, hanem a sértetthez fűződő intim viszonyáról is számot kellett adnia. 

Habár a feljelentést a fiatal Arthur Rimbaud hamarosan visszavonta, Paul Verlaine-t a bíró két év börtönre ítélte. 

Három év múlva Rimbaud örökre felhagy a verseléssel és utazni kezd. Európát gyalog járja be, Jávára, mint a holland hadsereg tagja jut el, Etiópiában kávé- és fegyverkereskedő lesz. 37 évesen meghal, de nevét 21 éves koráig írt versei hallhatatlanná teszik. 

Verlaine öt évvel éli túl Rimbaud-t, mikor az alkohol, a drogok és a szegénység Párizsban végez vele. Versei őt is hallhatatlanná teszik. 

A Hotel Liège ma már nem üzemel.

* * *

Ezzel az "Indulás" című Arthur Rimbaud verssel és a költőnek szóló Cseh Tamás dallal kívánok nektek új zsongásokat és látomásokat 2010-re:

"Eleget láttam. A látomás mindenütt előbukkant. 

Eleget szereztem. Városok zsongása este és nappal és örökké. 

Eleget tapasztaltam. Az élet ítéletei. - Zsongások és Látomások! 

Indulás az új érzés és az új zaj felé."

Amnesztiát a belgáknak!

Nemrég munkába menet egy irodaház előtt kisebb csoportosulásra lettem figyelmes. Fehér kezes-lábasban néhányan akkurátusan takarították a járdát. Mások szórólapot osztogattak és nyilatkoztak a TV-nek. Mindezt a Shell olajcég központjánál. Na, gondoltam, itt van a Greenpeace! De tévedtem, a hirtelensárga molinón az Amnesty International neve virított és a szórólapok, szerintem helyesen, az olajcég felelőtlen nigériai tevékenységét ostorozták.

Ez új volt nekem. Eddig az Amnestyvel főleg a gyertyáin keresztül találkoztam, amelyeket a jogi osztály dolgozója szokott minden évben rámtukmálni. Nincs könnyű dolga, mert a gyertyák rondák, mint az a bűn, amire a figyelmet szeretnék felhívni. Amiért mégis veszek, az nem csak a kollegina bájos mosolya, hanem a tudat, hogy a pénzem segít a sokszor gyomorforgató jogsértések elleni harcban. De azt nem tudtam, hogy a szervezet már a környezetért is tesz, ami mutatja, hogy felismerték: az ember jogai és a természet fenntartása összefügg.

Nem ez az egyetlen akciója az Amnesty belga irodájának. Néhány hónapja egy még kreatívabb ötlettel rukkoltak elő. Nekem tetszett, szívesen megnézném, hogyan működne a dolog otthon.

De mi is történt? Az utcán színészekkel több helyszínen eljátszották, hogy mindennapi emberek alapjogait magyarázat nélkül megsértik és rejtett kamerával felvették az arra járók reakcióját. Vajon beavatkoznak és megvédik más emberek jogait vagy sem?

Például, egy nőt nem engedtek be a gyerekével az iskolába, vagy egy sérült férfit a kórházba. Vagy egy színházi előadást megszakítottak, azt állítva, hogy nem bemutatható és a megpróbálták a nézőket hazaküldeni. Vagy egy "fekete-fehér" esküvői párt nem engedtek be az anyakönyvvezetőhöz, utalva a másságukra.

Az interneten látható filmek végén mindig megköszönték a belgáknak, hogy megvédték embertársaik jogait és kérték, hogy csak így tovább...

Itt megnézheted az egész projekt rövid összefoglalóját angolul.

Itt pedig a két nekem legjobban tetsző filmet: az iskolást és a színházast.

Itt meg az Amnesty jelentését Belgiumról és Magyarországról.

Dictator-shit

Nem kell ahhoz megfélemlítő diktatúra, hogy az emberek fejüket lehajtva járjanak az utcán. Elég, ha tele van a járda kutyaszarral.

Tom Van Dyck eljátsza Eric Hartman karrierjét

Néhány évvel ezelőtt Tom Van Dyck flamand komikus és barátai kitaláltak egy fiktív személyt, aki Eric Hartman néven 17 évvel ezelőtt egy Boemerang című sikeres talk-show házigazdája volt. Aztán eljátszották, hogy Eric élő adásban röhögőgörcsöt kap és a csatorna ezért kirúgja. Persze, ismétlem, ez csak az In De Gloria társulat újabb poénja volt.

A YouTube-on keringő videó annyira jól sikerült és hiteles, hogy sokan még ma is valódinak hiszik. Köztük Jay Leno, aki egyszer mint igazi felvételt mutatta be.

Itt (ismét) megnézheted Eric/Tom fergeteges jelenését: http://pisilofiu.blogspot.com/2009/10/eric-hartman-karrierje.html

Eric Hartman karrierje

17 évvel ezelőtt Eric Hartman a Boemerang című sikeres, flamand talk-show házigazdája volt. Egészen addig a napig, amikor az alábbi egyenes adás lement és Erik karrierje végzetesen kettétört. Szomorú eset.

Tallózás

Még akkor is, ha szorgalmas olvasóm vagy, lehet, hogy lemaradtál néhány jó kis történetről. Ha meg csak nemrég találtál ide, akkor biztos. Most szemezgethetsz az örökzöldekből:

• A belga Riviéra régen és most
  
• A világhírű Orient Expressz története
• A kaka, mint művészet
• Alma, Magritte, Beatles és az Apple
• Demszky és a pisilő jelképek
• A belga képregény kultúrája

Jó szórakozást!

Európa jövője

Nemrég látomásom volt! Láttam Európa jövőjét három pontban:

1. Európa, mint történelmi Disneyland.
Ázsiai és arab turistákat láttam, akik egy hét alatt végiglátogatják Európa történelmi csodáit: London, Párizs, Róma. Mosolyognak, videóznak és csodálkoznak, hogy ilyen kicsi országok, hogyan tudták valamikor dominálni a világot?

2. Európa, mint nyugdíjas paradicsom.
Láttam, ahogy a világ gazdag nyugdíjasai itt kívánják békés pihenéssel tölteni életük utolsó éveit. Tiszta levegő (nincs már ipar), jól felszerelt kórházak, és békés vidéki táj. Kell ennél több?

3. Európa, mint intellektuális központ.
Úgy képzeltem, hogy ipar és jelentős gazdasági hatalom híján, Európa intellektuális és erkölcsi központtá fog válni, jelentős egyetemekkel, gondolkodókkal. Az olyan európai értékek, mint demokrácia, egyenlőség, vagy felvilágosult gondolkodás csupán érdekes, de nem mindig követhető értékek lesznek más, gazdaságilag és katonailag erősödő, pragmatikusan gondolkodó régióknak. Valahogy úgy, mint amit az ókori görög kultúra öröksége jelenthetett az ereje teljében lévő római birodalomnak. A népek ide fognak jönni tanulni, de aztán hazamennek dolgozni.


Természetesen abból indultam ki, hogy a világnak érdeke lesz megőrizni és megvédeni Európát olyannak amilyen, akkor is, ha az magát nem tudja megvédeni. Ha nem, Európa egyszerűen martalócok prédája lesz.

Te hogy látod?

A kis brabanti borbély balladája

Van egy fodrász, akihez visszajárok. Alacsony, kedélyeskedő, 40 év körüli férfi, mindig Levi's farmerben. Valamiért engem mindig olaszul üdvözöl, mikor a csengetésre lesiet az emeleti lakásukból. A boltot apjától örökölte, aki néha megjelenik, hogy kedvtelésből megcsináljon néhány frizurát. Csak férfiaknak vágnak. Három szék van, a kirakathoz közelit sosem használják, de feltűnt, hogy mindig van ott egy régimódi, pumpás parfűm-spray a pulton. Egy nap megtudtam miért.

Éppen közhelyes beszélgetésbe merültünk a fodrásszal, amikor mozgásra lettem figyelmes a kirakatnál. Odanéztem és egy csapat idétlenül mosolygó gyerek tapadt az ablakra, élénk kiváncsian nézve befelé. Azért tűntek idétlennek, mert egytől-egyig Down-kórosok voltak.

Aztán kivágódott az ajtó és a legbátrabb beviharzott és vidáman leült az üres székbe, mintha otthon lenne. A fodrász rezzenéstelen arccal köszöntötte: Bonjour monsieur! és folytatta a csattogtatást a fejemen. A fiú felvetett fejjel, büszkén ült, arcán hamiskás mosollyal, a többiek pedig izgatottan kuksizták, hogy most mi lesz? Valahogy éreztem, hogy nagy dolog készülődik és ugyanakkor azt is, hogy a többiek pontosan tudják mi következik. Akkor a fiú megragadta a parfűm pumpát és gyakorlott mozdulatokkal elkezdte magára fújni a tiszta vizet, amivel a fodrász megtöltötte, mielőtt reggel akkurátusan odahelyezte. A bezúduló napfény és a vízpára körbetáncolta a fiú alakját, aki nagyon élvezte a mutatványt, éppúgy mint a társai az előadást.

Aztán hirtelen abbahagyta, kiszaladt és az egész csapat, mint egy megzavart halraj, rebbenve eltűnt.

"Ez mi volt?" - kérdeztem meghökkenve, mint aki varázslatból ébred.

"Semmi, semmi. Minden délelőtt erre járnak. Mindig ugyanaz a gyerek jön be. Ártalmatlanok. Kedvesek. Nem messze van az intézet, ahol laknak." - mondta Charlie és figyelme visszatért a hajam fodrász-gyilkos forgóihoz.

Én meg álmosan elmerengtem a világ folyásán és eszembe juttot ez a vers a kis brabanti borbélyról:

François Villon: Ballada a brabanti borbélyról

Emléke, mint alkonyra régi vár-rom,
viola füstként leng a városon,
s az asszonyokkal én is visszavárom,
ha a fák közt az este átoson.
Azt mondják: nálam is nagyobb gazember
volt ő, nyűgös munkára képtelen,
kékes szemében hullámzott a tenger,
mosolya fájt, akár a végtelen,
terítve várta asztalunk és ágyunk,
mert szoknyahős volt, gyilkos és kalandor
– ahogy nagytitkon lenni mind kívánunk –
Rarunkel úr, a kis borbély Brabantból.

Korán verték világgá Flandriából
és nem volt több vagyona, az egész,
mint az, mit egy fürdőző lát magából
a víz tükrében, hogyha hátranéz.
Dalolva járt, kalapját félretolva,
amíg csapása hűvös kútra vitt;
zsebében lágy kenyér helyett a bolha
kísérte hosszú vándorútjait,
az erdő volt hálópajtása nyáron,
s így álmodott hegyekről színaranyból
homokbányában vagy deres csalánon
Rarunkel úr, a kis borbély Brabantból.

S midőn egy nap henyélve ült a parton,
egy kis vitorlás állt a part alatt,
oly sárga volt, mint ó-szövésű karton,
s mert vászna nászi párnaként dagadt:
elindult rajta, hogy kincsekre lelne
a szirtfokon, hol gyöngy s korál terem,
de szélvihar kelt s jaj, nem volt semerre
a zöld sziget a lila tengeren.
Csak a halál ült a hullámhegyen,
és messze volt a krétafok, az angol:
s ekkor döntött, hogy Párizsig megyen
Rarunkel úr, a kis borbély Brabantból.

De jól kifáradt s szürke port lehelt már,
mikor meglátta a Temple falát:
s akkor megtudta, hogy minálunk sem jár
mindenkinek gyöngyökből varrt kabát.
Így lett lakáj egy húszlovas ficsúrnál,
s mert lágyan nézett rá a dámanép;
az ezüstkések szemét majd kiszúrták,
és körmei ragadtak, mint a lép.
Egy percig kellett hagyniok magára,
és ő hármat lopott el két aranyból,
mivel természetesnek ezt találta
Rarunkel úr, a kis borbély Brabantból.

Nem volt szívében rosszaság, se jóság,
oly szőke volt s oly könnyű, mint a szél,
a bűnei úgy nőttek, mint a rózsák,
és hogyha elment, minden sírt, mi él.
Oly nesztelen suhant, midőn az éji
homályban egy késői varjú szállt,
s nem tudta senki, hogy a Bergerés-i
körönd vidékén kalmárokra várt,
kezében árral, minden péntek éjjel,
ott, hol nem hallják már, ha a nagyharang szól,
s így nézte őket végtelen szemével,
Rarunkel úr, a kis borbély Brabantból.

S midőn lakolni kellett volna néki
és lógnia a Notre Dame terén:
a város női együtt mentek kérni
a tanácsot, hogy ne legyen kemény,
s végül levetkezvén minden szemérmet,
bevallották: ez itt a kedvesük,
hogy nem tudják miért, de ő az élet,
s ő az, ki éjjel ott aludt velük,
testükre hűs húsával ráfonódva
s csapzott hajával szálas színaranyból,
hogy ő volt ifjúságuk zöld bozótja:
Rarunkel úr, a kis borbély Brabantból.

S a nagytanács borzalmas átkot mondva
fejére, futni hagyta, s ő futott,
s ha azt hiszed, hogy kinn a zöld vadonban
régesrég éhenhalt, úgy nem tudod,
hogy ott az ember részeg vágya megnő
és létrás fákra mászik, s a bozót
mellére dől és a reáderengő
homályban is szakíthat mogyorót,
és húsát bokrok lányos körme vérzi,
míg köztük őrült istenként barangol,
s ez új szerelmét boldogabbnak érzi
Rarunkel úr, a kis borbély Brabantból.

Kis Nicolas moziba megy

Szeretünk moziba járni. Főleg, ha esik és az bizony gyakran előfordul. Ha valamit szeret az ember, akkor viszont kritikusabban szemléli. Ezért összegyűjtöttem, hogy mi a gond a brüsszeli mozikkal:

1. Drága: a több, mint nyolc eurós jegyben nincs benne a 30 centes WC-használat. (DVD-bérlés: 2,5 - 3 euró)

2. Nincsenek számozott sorok, ezért mindig stresszes a helyezkedés és néha szeretteidtől távol vagy kénytelen műélvezni.

3. A reklámblokk legalább 15-20 perc.

4. A multiplexek régiek, kissé lepattantak. A művészmozik is, de nekik valahogy jól áll.

5. A városközpont egyik legnépszerűbb mozija, a Toison d'Or. Ennek két bejárata van az utcáról , ahol általában áll egy vagy két koldus, és a közönség gyakran az utcán kénytelen sorba állni vagy jegyvásárlás után át kell, hogy menjen a másik épületrészbe - esőben, fagyban.

De azért nemrég volt jó mozi élményünk is! Premier előtt megnéztük a "Le Petit Nicolas" című gyerekfilmet egy új, egytermes moziban. Ismered a Kis Nicolas-t, a francia kisiskolás mesehőst? A kisfiú rajzokkal illusztrált, vidám történetein 1959-óta több generáció nőtt fel, főleg Franciaországban és Belgiumban. Ez az első film, amit a könyvekből csináltak. Megnyerően vicces, vasárnap délutáni, családi mozi, októbertől a mozikban.

Amikor megérkeztünk a moziba, a mögöttünk lévő egész sor foglalt volt és csupa fiatal srác ült benne. Megkérdeztem, hogy nem a film szereplői-e véletlenül? Mondták, hogy igen, de Nicolas nincs itt, mert ő párizsi, nem belga. Aztán látom, hogy az egyik srác odamegy a lányunkhoz és valamit beszélnek. Na, gondoltam, szép dolog, hogy máris azt gondolják, hogy filmsztárok és hülyíthetik a csajokat! De aztán kiderült, hogy a srác a lányunk mellett ül rajzszakkörön. Na, ilyen kicsi Belgium!

A nevezett fiú, aki itt a képen a legkimagaslóbb, a filmben egy idiótát játszik, aki azt is nehezen tudja megjegyezni, hogy mi Párizs folyója. Jellemző a franciákra, hogy a film főszerepeit magukra osztották és a többit meghagyták a belgáknak!

A film hivatalos oldala: http://www.lepetitnicolas-lefilm.com/

Ópusztaszer-Waterloo tengelyakasztás

Nyáron meglátogattunk két történelmi jelentőségű, lapos helyet: Ópusztaszert (HU) és Waterloo-t (BE). Nagyon érdekes volt, főleg egymás után. Sőt, talán csak úgy volt igazán érdekes. Mindkét helyen vannak látványosságok, de azért intenzív fantázia-használat melegen ajánlott, ha 360 fokos élményre vágyunk. 

Íme, amit mi láttunk: 

Ópusztaszer 

A Feszty-körképpel kezdtünk. A magyarok bejövetele Vereckénél. Ütős. Lehetett 100 éve. A mai multimédia világban azonban kissé avitt. Egy 120 méter hosszú festmény, összedolgozva makettekkel és hozzáillő hanghatásokkal. Egy kis pátosz, egy kis csatavér, egy kis sámánizmus, egy kis über-magyar és egy kis erotika. Ez utóbbi, mármint a félmeztelen nők, 100 éve a Városliget ártatlan népeit és az anyák szoknyája mellől kukucskáló fiúcskákat bizonyára izgalomba hozta. Engem inkább a kép története és hányattatásai izgattak. Hogy Feszty Árpád nem szégyelte saját magát megfesteni Árpád vezér alakjában. Hogy hónapokig több, mint 20 művész dolgozott a művön és barátaik éjszakánként zenével tartották bennük a lelket. És hogy a képhez Belgiumból hozatták az óriás vásznat, amit a kilencvenes években lengyelek restauráltak, mert szinte teljesen tönkrement. Most pedig ázik és az EU fogja a felújítást szponzorálni. (A magyar legendaparkot amúgy egy shopping center és a Cora is támogatja, ami egy belga vállalatcsoport tagja.)

Aztán megnéztük a park többi részét is. A skanzen a mangalicákkal király, a mű-jurtákban elhelyezett kiállítások nagyon gyengék, a lovasbemutató jó lehet, de aznap baleset miatt elmaradt. A kilencnapos kiscsikót viszont jó volt simogatni és a büfénél segítettünk hurkát rendelni egy francia családnak. Morfondíroztunk: ők vajon mit gondolnak Trianonról? 

A beugró borsos és a személyzet panaszkodott, hogy nincs elég látogató. Talán ezért is. Meg több skanzen-féle, lovaglós, eredeti, átélhető, igaz magyar cucc kéne, az elavult vursli látványosság és a máshol is kapható nagymagyar térképek helyett.

Waterloo 

Ópusztaszeren láttunk egy listát az Európában máig megmaradt panoráma festményekről. Az egyiket Waterloo-ban (egészen pontosan Braine-l’Alleud járásban) jelezték. Nagyon megörültünk, mert így még több okunk lett meglátogatni az 1815-ös híres csata helyszínét Brüsszel mellett. Ez a hely szintén lapos, de itt emlékül építettek egy nagy dombot, ráhelyeztek egy oroszlánszobrot, ahova kb. 250 lépcső visz fel. Fent azt láttuk, amire számítottunk: a nagy lapos belga semmit, szántóföldekkel, elszórt településekkel és persze a rotundát, benne az itteni körképpel a csatáról. Lelki szemeinkkel még a csatát is láttuk, ahol közel 50 ezer embert pusztult el. 

Lesiettünk hát, hogy megnézzük a hullákat a körképen és magyar keblem büszkén dagadt: Fesztyhez képest egy nagy nulla. Ahova nézel csak lovasokat látsz csatázni, a makettek nagyon elnagyoltak és a festményhez sem illeszkednek, Napóleon pedig egy kis távoli alak egy fehér lovon. Ráadásul a festmény több helyen beázott. 

De legjobban a festmény és az itt árult Waterloo film történelmietlensége keserített el. Hogy lehet Napóleon lovon, mikor a csata napján menni is csak terpeszben tudott kínzó aranyere miatt? Hogy lehet a filmben Wellington serege egy takaros dombon, mikor amerre a szem ellát, egy vakondtúrás sincs, csak a mesterséges Oroszlán-domb?

Ami viszont szuper, az a korhű ruhába öltözött lövészek, akik naponta többször elsütik piszok hangos ágyújukat és szívesen mesélnek az akkori haditechnikáról. És puskával is lőnek, ha a puska hajlandó elsülni. És a japán turistalányok imádnak fényképezkedni a svejkesen somolygó, pocakos katonákkal, akik szünetben elcammognak a történelem országútján a büfé felé, sörért. Waterloo-ba június 18.-án érdemes eljönni, mert akkor az egész csatát újrajátszák, ki tudja hány élőhalottal. Pusztaszerre pedig csak akkor, ha van lovasbemutató.

További kedvcsinálónak hallgasd meg a történelmi események könnyűzenei változatát a Bëlga és az ABBA zenekaroktól: 

  Bëlga: Ló rider 

ABBA: Waterloo

A puccsista Alsónemű Múzeumot nyit

"Ha Hitlert alsónadrágban ábrázoltam volna, nem lett volna háború." - nyilatkozott nemrég Jan Bucquoy 64 éves belga művész, aki szerint általa most megnyitott Alsónemű Múzeum egy egyenlőségen alapuló, utópisztikus társadalom iránti vágyat fejez ki. "Ha félsz valakitől, csak képzeld el alsógatyában. A hierchia szétesik és látni fogod, hogy az a fickó is épp olyan, mint a többi. Mi mindannyian egyenlőek vagyunk, mind testvérek."

Bucquoy brüsszeli múzeuma olyan bekeretezett alsóneműket mutat be, melyeket belga művészek, énekesek és politikusok adományoztak a nemes célra. Minden kiállított tárgy eredetiség-igazolással bír és legalább egyszer hordta az adományozó.

Aki nem adott, azt a művész megfestette, természetesen alsóneműre vetkőzve. Így járt, többek között, Margaret Thatcher, Nicolas Sarkozy és Fabiola belga királyné is. De Bucquoy a halottakat sem kímélte, II. Lipót, aki a XIX. században kemény kézzel igazgatta kongói gyarmatát, banános boxeralsóban elmélkedik a múltról.

A kiállítás ősztől Párizsban lesz látható, ahol Bucquoy szíve szerint a first lady Carla Bruni, a pápa vagy leginkább az iráni elnök alsóruháit állítaná reflektorfénybe. Izgatottan várjuk.

Egy biztos: jövő év május 21-én ismét hallunk majd az anarchista művészről, aki minden évben ezen a napon próbálja barátaival megrohamozni a királyi palotát és puccsal megdönteni a belga királyságot. Előtte sört isznak, zászlót lobogtatnak, közben pedig friss málnát osztogatnak.

Csak a rendőröknek sikerül minden évben komolyan venni őket.

- - A legutóbbi államcsínytevés itt látható.

A kiskorú tehén problémája

Ha szó szerint vesszük, a legtöbb ember pedofil, azaz gyerekszerető. Az más kérdés, hogy a szó ma már az egész világon csak egy dolgot jelent: egy férfit (ritkábban nőt), aki kiskorú gyermekeken kívánja kiélni szexuális vágyait, annak ellenére, hogy ez törvénybe, józan észbe és jóerkölcsbe ütközik. Ennek a vonzalomnak a gyerekek és egészséges gondolkodású szüleik egyáltalán nem örülnek, viszonzásra nem talál és ezért sokszor erőszakos cselekményekkel párosul. Többségünk mindent megtenne azért, hogy az ilyen vágyakkal átitatott emberek mihamarabb kikerüljenek a társadalmi körforgásból. Ennek az érthető társadalmi igénynek boszorkányüldözésbe hajló vadhajtása, amikor egyesek tudatlanságból pediátereket támadnak meg, akik ugye gyerekorvosok és szakértelmük gyermekeinknek létkérdés.

Na de, hogy jön ez ide? Úgy, hogy sokan Belgiumot a pedofília melegágyának tartják. Igazuk van és ha igen, miért? Ha nem, miért alakult ki ez a negatív kép az országról? Ezekre a kényes kérdésekre kerestem a választ, de sajnos nem találtam.

Egy azonban biztos: furcsa dolgokért nem kell messze menni. Hollandiában két éve hivatalosan bejegyezték a Szomszédos Szerelem, Szabadság és Sokféleség Pártot. Céljuk, hogy 12 év felett mindenkinek joga legyen szavazni, szerencsejátékot játszani, könnyű drogokat használni és természetesen szexelni illetve pornófilmezni. Emellett eltörölnék a házasság intézményét, támogatják az ingyen vasutat (!) és megengednék, hogy bárki bárhol meztelenkedjen. Ja, és az ember-állat szerelmi kapcsolatot is elfogadhatónak találják. Ez utóbbival nincs gond, mert az ilyen aktus már ma sem ütközik a holland törvényekbe, feltételezve, hogy az állatot nem kényszerrel vonják be a fajközi huncutkodásba. (Akkor vajon hogyan ?!)

Bizonyítva a holland józanságot, ennek a pártnak legutóbb nem sikerült elég kopogtatócédulát összegyűjtenie. Azt javaslom, hogy a csalódott párttagok költözzenek a Fülöp-szigetekre, ahol 12 éves kortól szabad önként (nem pénzért!) ágyba bújni. De Tunéziába semmiképpen ne menjenek, mert ott ugyanezért az örömért 20 éves korig kell várni!

Már csak az izgat, mielőtt ezt a sokakat érdeklő témát lezárom, hogy a duzzadó tőgyű, szexisen kérődző holland teheneknél vajon ki számít nagykorúnak és így törvényes szexpartnernek? Figyelembe véve, hogy kb. 7 évig élnek.

Arab tanárral sakkozom

Egyre több Európában és Belgiumban is az arab vagy muzulmán vagy észak-afrikai vagy maghrebi. Erről sokan, sokfélét gondolnak és mondanak. Nekem most csak egy vers jutott eszembe, amit Faludy Marokkóban írt a második világháború alatt:


Faludy György: Arab tanárral sakkozom

„Kemény ágyékok, lágy agyak; szellem helyett bagzó anyag
és várfalak, mik sárfalak: ez a mi átkunk”, mondja. „Sakk!
Mitőlünk jött az egyetem, az algebra, a kémia
meg a trubadúr szerelem. Mi néztünk éjjel csillagot,
pároltunk rózsaillatot, míg székhelyünk Sevilla volt.
S mi van ma? Hatszáz éve nem írt itt egy jó sort senki sem.
A rothadás mindent megölt. Bevalljam, hogy irígylem Önt?”
Huszonnyolc báb az asztalon. – „Ne irígykedjék oly nagyon.
Földrészem épp most pusztul el és rom marad ha újra kel.
Salakban állunk fültövig és gyárkémények füstölik
a boldogságot. Szabadok leszünk, hogy gyári kacatot
gyűjtsünk, míg zsíros ülepek lelkünkből főznek üzletet.
S a híres metropoliszok? Kinn fény, beton, üveg. Belül
iszony, hisztéria, piszok. Hozzá a halál hegedül.
Fejezzük be döntetlenül.”

Vaya Con Dios - What's a Woman

Tudtad? A Vaya Con Dios is belga eredetű!

www.vayacondios.info

Hooverphonic - The World is Mine

http://www.hooverphonic.com/

Ez a csinos énekes lány egyszer szerepelt a Petits Riens karitatív divatbemutatóján is.

dEUS - Nothing Really Ends

http://www.deus.be/

Szeretem ezt a két számot.

A harmadik legjobban megadóztatott ország

Belgium a harmadik legjobban megadóztatott ország az EU-ban.

Íme a beszédes számok:

A teljes adóteher a GDP-hez viszonyítva: 44% (az EU átlag kevesebb, mint 40%)

Legmagasabb személyi jövedelemadó: 53.7% (EU átlag: 37.8%)

Legmagasabb vállalati nyereségadó: 34% (EU átlag: 23,5%)


És hogyan néz ki a tehervállalás az országon belül?

Évente ennyi személyi jövedelmadó hárul egy adófizető polgárra

Flandriában: 5284 Euro
Wallóniában: 4075 Euro
Brüsszelben: 3909 Euro

Összesítve Flandria kétszer annyi ilyen adót fizet be, mint Wallónia. Ennek fő oka, hogy ott többen vannak, kevesebb a munkanélküli és jobbak a fizetések.

Csöpög a fiú a rák ellen

Nemrég Cannes-ban díjat nyert az a nagy sikerű kampány, ami a Pisilő Fiú aktív bevonásával futott a prosztatarákszűrés népszerűsítéséért. A fiú egy ideig csöpögve működött, így szimulálva a kellemetlen tüneteket. Az üzenet állítólag a belgák 85%-át érte el.

A képregény, mint igazi belgaság

Az első valamire való belga folytatásos képregény az averbode-i apátságban nyomott katolikus ifjúsági lapban, a Zonnelandban jelent meg 1929-ben. Főhőse Tintin, az utazó riporter fiú, annyira népszerű lett, hogy hamarosan minden megjelent kalandja után több ezer gyerek várta az őt játszó színészt a brüsszeli pályaudvaron. Később Tintin 24 kalandját különálló albumokban adták ki több, mint 50 nyelven és jelenleg a Spielberg/Jackson páros készít filmet belőlük. A kisfiú 80 éves karrierje tehát igazi sikertörténet!

A karakter életrehivója a 22 éves Hergé, eredeti néven Georges Rem volt (R.G. franciául kiejtve Hergé), akik főhősét első útjára a sztálini Szovjetunióba küldte, hogy leleplezze a rendszer akkor még kevésbé ismert embertelen és képmutató voltát. Hergé azt tervezte, hogy a második albumban Tintin az amerikai vadkapitalizmusról fogja lerántani a leplet. Ezt azonban az újság főszerkesztője megvétózta és helyette megszületett a belga gyarmatot bemutató, mai szemmel kissé rasszista, ’Tintin Kongóban’. Az ebben és a következő történetekben megjelenő, lekezelő, felsőbbrendű hozzáálláson Hergé csak azután változtatott, hogy 1934-ben szoros barátságba került Chang Chong-Chen kínai szobrász növendékkel, aki bevezette a kínai kultúrába és művészetbe. Az ezt követően megjelent Tintin albumokban az idegen országok sokkal nagyobb figyelemmel és pontossággal lettek újrateremtve.

Kongó után Tintin megjárta Tibetet, Amerikát, Észak-Afrikát, sőt a Holdra is eljutott megtermetve milliónyi álmodozó rajongótáborát. A karakter később a popkultúrában önálló életre kelt és feltűnt Roy Lichtenstein képein, filmekben, brüsszeli házfalakon, vietnámi szuveníreken, Sting házikészítésű pulóverén, és egy kanadai meleg-magazin címlapján is, ez utóbbi önkényesen eldöntve a hosszan tartó vitát a fiú szexuális vonzalmáról.

Hergét számtalan képregényíró követte és jelenleg Belgiumban 650 művészt tartanak számon, akik főleg hazai és a franciaországi piacra termelnek. A számtalan ’Made in Belgium’ karakterből Tintin mellet Lucky Luke-ot és a Hupikék Törpikéket (Stroumphs) érdemes megemlíteni. Minden alkotó saját világot teremt, a krimiktől, a történelmi műveken keresztűl az erotikáig. Ez is mutatja, hogy szemben amerikai társától, a belga-francia képregény nem csak gyerekeknek szól, hanem hatalmas felnőtt olvastábora van, múzeumokkal, szakértőkkel, kritikusokkal és állami támogatással, a középkori kódexekig visszanyúló gyökerekkel. Ezért nem meglepő, hogy Magyarországon is egyre több bölcsész a képregényt választja szakdolgozati témául.

Persze a műfaj elfogadottsága nem volt mindig ilyen! A kilencedik művészetnek is nevezett képregényt (franciául bande dessinée vagy röviden BD, azaz rajzolt csík, utalva az első újságmegjelenés formájára) sokszor érte kritika, még egyik szülőföldjén is. A második világháború után a francia Nemzetgyűlés a Kommunista Párt kezdeményezésére és a konzervatív jobboldal támogatásával komolyan vitatta a képregény fiatalságra gyakorolt „hipnotizáló és mérgező” hatását.

A támadás főleg az amerikai képregény és általában az amerikai popkultúra befolyása ellen, konkrétan egy magyar, Winkler Pál, által vezetett Disney-érdekeltségű francia cég ellen irányult. Az ártalmatlan Mickey egérre koncentrálva, a politikusok figyelmen kívűl hagyták az erőszakos és szexuálisan túlfűtött hazai termékeket és azt a tényt, hogy a mozival szemben, a képregény olvasó intenzíven használja a képzelőerejét, értelmes történetté varázsolva a különálló képeket.

A francia nép és politika gyűlölöm-csodálom hozzáállása Amerikához azóta sem változott. Elég csak 1968-ra gondolni, amikor amerikai Levi’s farmerben tüntettek a diákok a fogyasztói társadalom megreformálása mellett. Vagy gondoljunk a rekordszámú 900 db francia McDonald’s étteremre vagy a kávéházairól híres Párizsban egymás után nyíló Starbucks gyorskávézókra!

Ma már elárasztották a világot a hamis Tintin poszterek és más termékek, amelyek olyan országokba helyezik Tintint, ahol sosem volt, mint például Vietnám vagy Irán.

De kanyarodjunk vissza Belgiumba, ahol a 80 éves Tintin évforduló alkalmával 2009-et a képregény évének kiáltották ki és egymást érik a különféle rendezvények, köztük egy csábító szexuális témájú kiállítás a Szépművészetiben.

Kiváncsi vagyok mit szól mindehhez az averbode-i apát? Ha van még ilyen.

Tintin, Lucky Luke és a Hupikék Törpikék

Hamarosan látogass vissza, mert itt lesz az új bejegyzésem a belga képregény kultúráról.

Addig találd ki, hogy a népszerű hős, Tintin , volt-e Vietnámban, ahogy a Hanoi piacon állítják?

Obama hatása a belga vezetőkre

Egy szarkeverő flamand művész

Sokak szerint Belgium a bizarr hazája. Egyetértek. Ennek legjobb példája Wim Delvoye, a szarkeverő képzőművész, akinek Cloaca nevezetű tudományos műalkotása ételt nyel és fekáliát ürít New Yorktól Budapestig, a múzeumba járók nagy örömére. Aki akarja, meg is vásárolhatja a vákuumcsomagolású végterméket kerek 1000 dollárért. Állítólag sorállás van.

„Abszurd? Gondolj csak egy nagyon gazdag emberre, aki golfozik!"- mondja a 43 éves Delvoye "Rengeteg időt és pénzt tölt el azzal az egy céllal, hogy egy kis labdát egy lyukba jutasson. Az nem abszurd?" Szerintem Wimnek igaza van. Én személy szerint például nem vásárolok se műszart, se golfbérletet.

De zoomoljunk jobban rá Wim Delvoye-ra, aki hajlamos a nevét úgy szignózni, mint anno Walt Disney. Wim híresen bizarr és furcsa humorú belga művész elődök, mint Magritte vagy Ensor, halhatatlan emlőiből szívta magába a meghökkentés iránti hajlamot. Műkritikusként fogalmazva, ahogy azt az Ernst Múzeum honlapján teszik: „Delvoye művészete a paradoxont dicsőíti, mely a belga szürrealista tradíción alapul, két eltérő elem és/vagy idea összekapcsolásán egyetlen műben.”

De mit jelent ez az összekapcsolás a gyakorlatban? Íme egy csokor a művész alkotásaiból:

1. Élő disznókra tetovált Jézus Krisztus, Pokol Angyalai és Walt Disney motívumok
2. Orálisan örömködő párok röntgenképei
3. Segglukak rúzslenyomata luxushotelek fejléces papírján – talán Vonnegut Bajnokok reggelije után szabadon
4. Gótikus katedrálisok csipkeszerű stílusában áttört munkagépek

Kedvet kaptál, de még vannak kérdéseid? Így volt vele az a szkeptikus tévériporter is, aki úgy döntött leteszteli, hogy ha ugyanazt az ételt fogyasztja, mint a Cloaca gép, akkor a gépből és az emberből másnap távozó fekália összetétele megegyezik-e. A minták hihetetlen hasonlósága a vizsgálatot elvégző szakembert éppúgy meglepte, mint a látogatókat a műtárgyat körüllengő szag.



A flamand Gentben élő, szigorúan vegetáriánus (talán az alvégszag miatt !?) művész Belgiumot ideális alkotóműhelynek látja. Miért? „Mert Belgiumban a bizarr normális.” – állitja Wim. „Gentben könnyen találtam vízszerelőt illetve kémikust, hogy segítsenek a fekália-gép megalkotásában. Antwerpenben pedig vasárnaponként mindenki elment a gyerekével megnézni a kiállított szarógépet.” Belgiumban Delvoye egy klinikát is talált, ahol munkaidő után röntgenfelvételeket készíthet barátait szexuális aktusairól, majd a csontképeket gótikus üvegablakokká változtatja. "Belgiumban mi nem vagyunk olyan elbizakodottak, hogy azt gondoljuk, meg tudjuk változtatni a világot." – magyarázza az okát a belgákra oly jellemző rezignáltan rugalmas hozzáállásnak.

Majd folytatja egy HVG-nek adott interjúban: „Nem Gent a kulcs, hanem inkább a flamand és a holland táj. Lapos, szélesen elnyúló. Ha megnézzük a németalföldi festményeket: az ég szürke és szélesen terül el az ember felett. Ránehezedik, lefelé nyomja, az ugyanilyen szélesen és laposan elnyúló föld felé. Az emberek szerények lesznek. Két lábbal a földön maradnak. És szeretik ezt a laposságot. Lapos emberek vagyunk. Realisták. Mint Diogenész: pragmatikusak és cinikusak is. Kis ország, kevés kommunikáció, régi keletű, komoly egyéni szabadság. A föld emberei.”

Hát, kérem, ilyen laposan pragmatikus és cinikus emberek között élünk családommal több, mint 4 éve. Szar ügy. De legalább elszórakoztatnak a bizarr dolgaikkal. És amíg azon filózunk, hogy műtárgy-e a mű trágya, addig se gondolunk a hazai abszurdra.

„Ez nem egy alma” – Magritte, a Beatles, és az Apple találkozása a boncasztalon.

Ha Sir Paul McCartney-nak festeni támad kedve, ma már nem csak a híres belga szürrealista, René Magritte, összegyűjtött eredeti festményeiből meríthet ihletet. Kedves felesége nemrég megvásárolta neki a rég elhunyt mester festőállványát, sőt szemüvegét is. Ha ez sem segít Paul festői tehetségét kibontakoztatni, akkor semmi. Remélem, a zeneszerzéshez nem kell eredeti Lennon-szemüveget hordania!

Paul McCartney fiatal kora óta nagy rajongója a belgák 1967-ben elhunyt szürrealista festőművészének, René Magritte-nak, aki tapétagyári asszisztensből lett reklámgrafikus és a 20-es években a brüsszeli szürrealista csoport egyik megalakítója. Magritte kispolgári megjelenése és hétköznapi életmódja – amibe te is bepillantást nyerhetsz, ha meglátogatod volt brüsszeli otthonát - szöges ellentétben állt a kortárs celeb-szürrealista Salvador Dali excentrikus, provokatív és figyelemkereső gesztusaival. Bizarr és elmés képeinek popkulturális hatása azonban a 60-as évektől legalább olyan jelentős, mint Dalié, és művészete sokakat, nem csak Paul McCartney-t, ihletett meg.

Ismert szürrealista jelszó szerint valami olyan „Szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon”. Magritte és a popkultúra találkozása azonban nem a boncasztalon, hanem egy lemezborítón történt. Ez nagy hatású randevúnak bizonyult és még a Beatles együttes és az Apple cég 30 évig tartó pereskedésére is kihatott.

Történetünk a festő híres képsorozatával kezdődött, amelyeken különböző tárgyak, köztük egy alma, látható mindig ezzel a felirattal: Ceci n’est pas un(e) .... Ez nem egy ... alma, pipa, stb. Az egyik ilyen almás képe, „This is not an apple” felirattal, szürrealista barátja, Max Ernst párizsi lakásában landolt. Max is szerette a furcsa vicceket és a közös alkotás örömében az ajándék almára ráfestett egy madarat, ezzel az aláírással: ’Ceci n’est pas un magritte. max ernst’.

Az alma, mint motívum, aztán többször felbukkant Magritte képein és két évvel halála után egyik zöld almás festménye a Jeff Beck Group legújabb lemezének borítóján tűnt fel. Innentől az alma és egyéb Magritte motívumok popkulturális karrierje megállíthatatlan volt. Számos lemezborítón kívül zeneszámokat, festményeket, filmeket és videojátékokat befolyásolt. Köztük a Beatles zenekar 1968-ban alakult üzleti holdingjának a nevét: Apple Corps. A név sok mindent elárul: a zenekar imádta a szóvicceket és Paul így állított emléket Magritte ’ez nem egy alma’ képeinek. A név ugyanis kiejtve azt jelenti almacsutka, a cég logója viszont egy ép, kerek zöld alma volt. Ismét csak egy játék a valósággal és ami azon túl van.

McCartney a cég megalapításakor ezt mondta: „Megpróbáljuk összehozni az üzletet és a szórakozást. Szerencsések vagyunk, hogy nekünk nincs szükségünk több pénzre. Tehát ez az első vállalat, ahol a főnökök nem a profitra hajtanak. Mi már az összes álmunkat megvalósítottuk. A lehetőséget most másoknak akarjuk megadni.” Aztán Paul kissé szürreálisan hozzátette: „Ez egy gyönyörű hely lesz, ahol gyönyörű dolgokat vásárolhatsz... afféle zabolázott bizarrság .... egyfajta nyugati kommunizmus.”

Paul gyönyörű kommunizmusa hamar véget ért. A cég majdnem szétesett, amikor a laza üzleti modellnek köszönhetően minden arra járó hippit felvettek, akik aztán a cég pénzét drogra, italra, bulira és utazásra költötték. Nem beszélve azokról az álmodozó „tehetségekről”, akik a cég nagylelkű támogatásával igen hamar eltűntek a londoni marihuánás ködben, anélkül, hogy bármi maradandót alkottak volna.

Persze azért volt egy nagy haszna a cégnek: a Beatles tagjai jelentős bevételüket a cégbe csatornázva elkerülték a magas angol adókat és a holding, mint az együttes gazdasági ügyintézője, vígan túlélte a csúnya kommunizmus összeomlását is. A cég, hippik nélkül a menedzsmentben, de az eredeti Apple Corps néven, még ma is fut.

Az Apple név 1976-ig nem okozott problémát, de akkor két kaliforniai farmernadrágos srác egy egészen más céget hozott tető alá: az Apple Computert, ami amolyan kapitalista lázadásként, először a számítógépipart, majd később a zeneipart forradalmasította a Macintoshsal és az iPoddal. A Beatles fiúk hamar be is perelték őket névbitorlásért, a pereskedés tavaly egy részben titkos megegyezés keretében ért véget.

A valóság néha bizarrabb, mint az álmok. Magritte, például, egyszer megfestett egy élethű 500 frankost, rajta a pipázó II. Lipót királlyal. De azt nem gondolta, hogy halála után ő maga fog az új belga 500 frankoson díszelegni. Ilyen tehát van.

De arról még nem hallottam, hogy a Magritte-örökösök perelnék az Apple Corps-t a felhasznált alma-motívum miatt. Vagy a belga almatermelők a Magritte-örökösöket. Vagy a katolikus egyház az almatermelőket, Ádámra, Évára és az almájukra hivatkozva.

De az már tényleg nagyon szürreális volna, nem?

Autós élet a szürrealitások földjén

Olvasom az újságban, hogy Brüsszelben ismét garázdálkodik a terepjáró-ellenes banda. A mellettünk lévő gazdag kerületben egy éjszaka 40, szerintük környezetkárosító, nagyautó 160 autógumiját engedték le. És nem is akárhogyan! Az elvetemült gonosztevők egy-egy borsszemet tettek a szelepsapkák alá, majd visszacsavarták azokat! Így persze több bosszúságot, mint kárt okoztak, de a sajtóvisszhang jól jött a harcukhoz.

Ezek az autók aznap nem sok vizet zavartak a számtalan meglepetést tartogató belga utakon. Kezdjük mindjárt a szenior vezetőkkel. Őróluk azt kell tudni, hogy az ő idejükben az új gépkocsi mellé, mintegy extraként, egy érvényes jogosítvány is járt. Vizsga nélkül. Ez még nem lenne baj, ha az óta megtanultak volna komoly forgalomban vezetni. De nem. Indexet például soha nem használnak – és ebben nagyban hasonlítanak a fanatikus ZOOM vagy Origo olvasókra -, a sávok látványa elbizonytalanítja őket, a kormányt két centiről vizslatják és ölebük nem egyszer a karjukon pihen. Ez azért is aggasztó, mert nincs semmilyen kötelező érvényű orvosi vizsgálat, amely kiszűrné a rosszul halló és látó, öregedő vezetőket. Hallottam egy olyan 92 éves bácsiról, aki komoly orvosi ellenjavallat ellenére francia autótúrát tervezett a kórházi ágyán! Másnap távozhatott és ki tudja most merre jár?

Budapesten megszoktam, hogy bizonyos autóhoz, bizonyos fajta ember jár. Kabrióban például 50 év felettieket otthon nem nagyon látni. Itt viszont nem kevés szépkorú, ősz halántékkal és kellemes nyugdíjjal, jó időben nyitott autókban barnul. Hasonló korú – nem 20 évvel fiatalabb! – párjával együtt.

Aztán ott van az a fránya jobbkéz-szabály, ami itteni partikon külföldiek között elmaradhatatlan beszédtéma. Kicsit úgy, mint a belga szolgáltatások alacsony színvonala vagy a pocsék, hideglelős időjárás. A jobbkéz-szabállyal nem lenne baj, ha nem Belgiumban lennénk. Itt azonban két életveszélyes probléma is van belőle. Az első, hogy minden vacak kis bekötőút kaphat elsőbbséget és a szerencsés autós onnan jobbra, kis ívben, bármikor kifordulhat még a legforgalmasabb főútra is. A másik, hogy egészen a közelmúltig érvényes volt az a szabály, hogy jobbkezes utcából kiforduló autós, ha megáll, akkor bizony elveszti az elsőbbségét. A kettő egyvelege Magritte földjén szürreális szokást szült: ha elsőbbséged van egy kis utcában, akkor jobbra, nagy sebességgel, hajts ki, nem nézve balra, csak mereven előre! Ha egyszer majd Brüsszelben vezetsz, emlékezz erre!

Ha pedig majd parkolni fogsz, arra figyelj, hogy garázs elé ne állj! Még akkor sem, ha úgy tűnik senki sem használja. Komoly büntetésre számíthatsz. Mint az a cseh fiatalember, aki egy házibulin elmesélte, hogy egy nap büntetőcédulát talált a szélvédőjén és besietett a helyi rendőrőrsre reklamálni. A törzs nem volt rugalmas, újra csak azt hajtogatta, hogy garázs elé állni tilos és büntetendő. Pedig a cseh pontosan a saját garázsa elé parkolt, amit mindenki láthatott a garázsajtón lévő rendszámtábláról. A közeg csak akkor enyhült, amikor kiderült, hogy melyik járőr jelentette fel. „Ja, már megint az az idióta! A nevében is elnézést kérünk. Menjen csak haza, minden el lesz intézve!” És lőn.

Az autóvezetői hiányosságok mellett a forgalomszervezők és útépítők inkompetens lassúsága is hamar szembetűnik. Egyszer megkérdeztem egy taxist, hogy miért tart az egyik központi tér, a Flagey, átépítése több, mint öt évig. Ő egy szót mondott: korrupció. A bennfentes építési vállalkozók szűk magja nyeri az építési tenderek nagy részét, akik aztán egyszerre nem tudom hány projektbe fognak és egyikkel sem haladnak. Persze azért sem, mert mindig van egy sóhivatal, akinek pénzügyi vagy jóváhagyó hozzájárulására hosszú hónapokig kell várni. A közlekedési lámpákat pedig soha nem állítják villogó sárgára éjszaka!

Ami viszont jó dolog, és az energiaválság egyik első áldozata lehet, az az autópályák országos díszkivilágítása, ami számos előnnyel jár. Először is az éjszakai Belgium így jobban látszik az űrből, ami egy kis nép számára fontos önbizalom-növelő tényező. Másodszor, így nem nehéz a rendőröknek kiszúrni Lóránt herceget, amint Ferrarijával megint 200-al siet haza. (Elképzelem, amikor Prince Laurent savanyú arccal befizeti a csekket és arra gondol, hogy voltak idők, amikor egy magafajta herceg még élet-halál ura volt.) Harmadszor pedig, az éjjeli verőfény nagy szolgálatot tehet nemcsak a gyengén látó nyugdíjas vezetőknek, hanem az éjszakából hazatérő megfáradt férfiembereknek is, akik így kényelmesen és pontosan végezhetik kisdolgukat az út mentén.

Még két furcsaság, ami a belga közlekedésről eszembe jut. Az első, hogy bármelyik környező országból közelíted meg Belgiumot, sehol nincs kiírva, hogy merre van az ország. A határhoz közeledve is csak a városneveket, Antwerpen vagy Brüsszel, jelezik, az országot soha. A másik, hogy Európa központjában még mindig nincs bevezetve a standard európai rendszámtábla. Talán arra várnak, hogy eldőljön, hogy most marad-e egy olyan ország a térképen, hogy Belgium vagy sem.

Szerinted 10 milliós lakosságára melyik ország nagyobb területű: Belgium vagy Magyarország?

Következő élet, másodkézből - Second Hand, Second Life

Nemrég különleges divatbemutatón vettem részt Brüsszelben. Már a megérkezés is drámaira sikerült, mert a helyszín melletti épület hatalmas lángokban állt és az érkező vendégek mellett lengén öltözött manökenek, ideges stylistok és elegáns tervezők várták az utcán dideregve, hogy folytathassák a sminkelést. A sűrűn gomolygó füstöt a város másik végéből is látni lehetett.

Az incidens miatt a show néhány órás késéssel kezdődött és valószínűleg több pénzes és kényes vendéget elriasztott a hidegben ácsorgás. Így sajnos kevesebb pénz jött össze a rászorultak megsegítésére.

Az esti partira átalakított külvárosi raktárcsarnokba lépve rögtön a számomra is ismerős celeb-arcokat kerestem. Mint például Lóránt herceget (Prince Laurent), aki tavaly az est fényét emelte, de a bevételt egy centtel sem, mert a királyi család nem licitálhat nemes célra. Most nem láttam sehol se őt, se a családját. Lehet, hogy a sérült madarak gyógyításán fáradozó szervezet rendezvényén vett részt, mint közismert állatvédő. De az is lehet, hogy a herceg, aki csak akkor esélyes a trónra, ha 11 másik családtag meghal előtte, madárszeretetét másik publikus kedvtelésére cserélte és megint valahol gyorshajtott a díszkivilágított belga autópályák egyikén.

Aztán a népszerű flamand zenekar, a Hooverphonic, szőke és megnyerő frontlányát is hiába kerestem, pedig néhány éve ő itt, mint amatőr manöken, bukkant fel. Még járattam a szemem néhány kört, aztán feladtam, mert rájöttem, hogy belga celebfronton jelentős hátrányból indulok és a show is elkezdődött.

Az évenkénti esemény receptje egyszerű: 1) Végy egy ismert nonprofit szervezetet, amelyik használt ruhát gyűjt, javít és ad el boltjaiban szerte az országban, majd a bevételt a hajléktalanok megsegítésére fordítja. 2) Kérj fel 20 ismert és kevésbé ismert feltörekvő divattervezőt, hogy látogassák meg a szervezet raktárát és amit ott találnak, abból kreáljanak valami szépet, újat és kelendőt. 3) A kollekció bemutatására szervezz egy divatshow-t, ahova hívj meg minden celebet és gazdag embert, akik a bemutató végén egy ismert aukcióház biztatása mellett licitálnak a ruhakölteményekre. 4) Az eseményt szponzoráltasd meg vállalatokkal, mint az éppen bedőlő Fortis bank, az örökifjú Levi’s vagy a mindig gazdag Szerencsejáték Rt. 5) Az összes befolyt pénzt add a szervezetnek, hogy tovább segítse a hajléktalanokat, akik egyre többen vannak Belgiumban is. 6) Mozgasd rá az eseményre a médiát, így növelve a szervezet és az ügy ismertségét. 7) Oltsd el időben a keletkezett tüzet.

A dolog működik, a Les Petits Riens (flamandul: Spullenhulp) által szervezett „Second Hand, Second Life” jótékony divatgála minden évben 70,000 euró körüli bevételt produkál a belga hajléktalanoknak. Tavaly a világhírű Cirque du Soleil koreográfusát hívták meg rendezni és a Sotheby’s ház árverője is különleges lendülettel vetette bele magát a feladatba, így aztán nem csoda, hogy a bevétel is több lett, mint ez évben. De sebaj, minden euró jól jön, főleg egy gazdasági válságban.

A hajléktalanok mellet sok mindenki más is jól jár: a diákok olcsóbb jeggyel jutnak be, a celebek fürdenek a jóindulatú média fényében, a divattervezők élvezik a kihívást és hírnevük öregbítését, a szponzorok vállalati felelősségük tudatában ingyen jegyekkel lepik meg dolgozóikat, a média egy helyen levadászhat nem tudom hány ismert arcot és van úgy, hogy a tűzoltók sem maradnak munka nélkül. A közönség meg élvezi, mikor két jólszituált férfi egymást túllicitálva 1500 euróig tornázza fel egy női táska árát, majd a nyertes hanyag eleganciával beint a hoppon maradtnak. Vajon ugyannak a nőnek szánták a szerény ajándékot?

Az aukció utáni forgatagot, evés-ivást, tovább színesíti az ingyen belépővel szórakozó politikusok és a királyi család tagjainak látványa. Az utcai didergés ekkor más csak gyorsan múló emlék a mulató vendégeknek és nekik köszönhetőn sok hajléktalannak egyaránt.

Te milyen jó célra adsz szívesen, ha adsz?

Egy állam,két álom

Van egy IKEA Brüsszel mellett, Zaventemben. Ez kb. olyan, mintha Budaörsön lenne, a központból fél óra alatt ott vagy. Látszólag olyan, mint a többi IKEA, kék-sárga, az étteremben húsgombóccal, egy dolog mégis furcsa: a „Bejárat” felirat csak flamandul van kiírva. Vajon miért, ha ez egy kétnyelvű ország? Mert nem az.

A 10,5 milliós Belgium a 6 milliós flamand (holland) nyelvű északi Flandriára, és a francia nyelvű 3,5 milliós déli Vallóniára oszlik. Egy harmadik régiót képez a főváros, Brüsszel, amely ugyan Flandrián belül van, hivatalosan kétnyelvű, de a város lakosainak nagy többsége a franciát kedveli. De már néhány külső kerület és a főváros melletti falvak is flamand többségűek.

Ezért van az, hogy elindulsz Gandba és Gentbe kötsz ki. Vagy Luikba tartasz és Liège-be érsz. Vagy Antwerpen helyett Anvers van kiírva, Mons helyett Bergen és Tournai helyett Doornik. Vagy fordítva. És legtöbbször a táblák, ha egyáltalán látszanak a növényzettől és a többi táblától, csak egynyelvűek. A nyelvvédő flamand aktivisták pedig a brüsszeli ringen rendszeresen lefestik a Luxembourg feliratról az o betűt, mert szerintük ez így helyes.

A nyelvi kettéosztottság miatt a médiafogyasztó emberek sok szempontból két, teljesen más országban élnek. Egy ország, két valóság. Kicsit úgy, mint egy Népszava és egy Magyar Nemzet olvasó. Az ingyenes Metro újság, például, nem csak két külön nyelvi példányban jelenik meg, hanem teljesen más híreket is hoz, vagy ugyanazt a sztorit máshogy tálalja. Két belga egymás mellett ül a metróban, de a világ, amiről olvasnak eltérő. Akkor vajon, mi köti össze őket?

A nemzeti jelképek! – vágjuk rá. Hát az se. A hivatalos belga zászló (fekete, sárga, piros) mostanában sok ablakba ki van téve Vallóniában és Brüsszelben, hogy tulajdonosa így tegyen hitet a királyság által összetartott egységes ország mellett. Ugyanakkor Flandriában nem nagyon látod ezt a zászlót, helyette inkább a sárga alapon fekete oroszlános flamand zászló megy. Volt is belőle helyi botrány, amikor kiderült, hogy ezt a zászlót Pekingben tilos lesz a szurkolóknak lengetni, mert nem hivatalos. Akkor is, ha Kína ezt az intézkedést a tibeti zászlólengetők ellen hozta.

A másik, immár világraszóló, botrány akkor volt, amikor a ma már miniszterelnök, Yves Leterme, egy tévéstáb kérésére nem tudta (nem akarta?) elénekelni a nemzeti himnuszt. Helyette a Marseillaise-t adta elő, ami ugye inkább a francia himnusz. Amilyen a választó, olyan a kormány: a belgák többsége is zavarba jön, ha himnuszukat, a Brabançonne-t, kell felidézni!

A legnagyobb botrány két éve mégis abból kerekedett, hogy az egyik francia nyelvű tévéállomás, az RTBF, adását megszakítva, tök komolyan bejelentette, hogy most kapták a hírt: Flandria kikiáltotta függetlenségét és Belgium, mint olyan, megszűnt. A gond az, hogy az emberek többsége, köztük nem egy külföldi diplomata, elhitte a vicc-hírt, ami pontosan mutatja, hogy egy szétesett Belgium nem teljesen fikció. Lehet, hogy legközelebb, mikor a zaventemi IKEÁ-ba látogatunk lábost venni már a húsgombóc is csak flamandul lesz kiírva és a brüsszeli határon szigorú ellenőrzésen fogunk átesni, valahogy úgy, mint valamikor a berlini Checkpoint Charlie-nál.

És erről eszembe jut az itt élő német kisebbség és az ő nyelvi jogaik, amiket még nem is említettem. Na, majd legközelebb...

Szerinted mi a furcsa ezen a brüsszeli, kétnyelvű utcatáblán?

Fényűzés és gyilkosság az Orient Expresszen – egy belga nagyot álmodott

Gyilkosság, titkos románc, politikai intrika, egzotikus utazás a távoli keletre. Királyok, hercegek és grófok, gazdag maharadzsák hét feleséggel, diplomaták, kalandorok, titkos ügynökök, kurtizánok, üzletemberek és szerelmespárok: ismeretlenek, egy fedél alatt összezárva napokra, ha hóvihar vagy banditák csapnak le, akár hetekre is. Mindez luxuskörülmények között, vasúton robogva Párizstól Konstantinápolyig. Ez volt a misztikus és sokakat megihlető Orient Expressz. Agatha Christie, Graham Green és Ian Fleming ezen a vasúton játszódó könyveit zenedarabok, filmek majd videojátékok, és mára enyhén leszbi hangulatú reklámfilmek és több ezer dolláros „olyan, mint akkor” nosztalgia utak követték, amelyek mind-mind az Orient Expressz nevű álmot szövik tovább.

Az álmodozást egy fiatal belga mérnök kezdte. George Nagelmackers, huszonhárom évesen, 1868-ban egy szerelmi csalódást feledni érkezik Amerikába. Itt, az Európában még ismeretlen Pullman vasúti hálókocsiban feküdve, kedvese lassan elmosódó képe helyén, a mérnök úr fejében egy nagyszabású üzleti terv körvonalazódik. Később II. Lipót belga király, aki kongói magángyarmatát is jó üzleti érzékkel igazgatta, szintén fantáziát lát a tervben és segítségével Nagelmackers 1876-ban elindítja a Nemzetközi Vasúti Hálókocsi Társaságot. A Compagnie Internationale des Wagons-Lits hamarosan világhírű lesz minden kényes ízlést kielégítő, luxus vasúti háló- és étkezőkocsijairól és a vele járó elsőrangú személyzetről és a kiváló konyháról. A „Királyok vasútja és a vasútak királya” üzletnek sem volt utolsó, a belga királynak és a többi részvényesnek jó hasznot hozott.

A keleti utazás utáni növekvő vágyat és igényt kihasználva a Társaság 1883-ban egyedülálló vasúti járatot hirdet meg Párizsból Konstantinápolyba. A Gare de l’Est pályaudvaron gyülekező válogatott, gazdag utazók igen csalódottak, amikor meglátják a peronon álló kopott, átlagos vonatot. Ekkor még nem tudják, hogy Nagelmackers és a sajátos belga humor áldozatai, és amit látnak csak beugratás. Egészen addig, amíg csillogva-villogva be nem gördül gyönyörű kék kocsijaival az első és igazi Grand Express d'Orient, hogy elit utasait 60 óra alatt Európán keresztül Ázsia kapujáig szállítsa.

Az Orient Expressz - ami, ne feledjük, nem egy vasúti szerelvény, hanem egy utazási koncepció, egy máig használt márkanév - első útját a töretlen fejlődés évei követték. Az egyre bővülő járatok Monte-Carlótól Bécsig, Párizstól Szentpétervárig, Madridtól Konstantinápolyig, sőt egészen Luxorig szállították az utasokat. Volt egy Ostendéből, a belga Riviéráról induló járat is, amely Budapesten keresztül ment tovább keletre, és amely visszafelé számtalan honfitársunkat és azok pénzét szállította a belga kaszinókba.

Idővel Konstantinápolyban (Isztambul) a Társaság luxushotelt is nyitott, ahol olyan hírességek szálltak meg, mint Agatha Christie, Ernest Hemingway, Greta Garbo vagy Mata Hari, a kémnő. Az Orient Expressz és a ma is álló Pera Palas Hotel ihlette Agatha Christie később világhírűvé lett „Gyilkosság az Orient Expresszen” című könyvét, amelyben a belga detektív, Hercule Poirot, mellett egy magyar diplomata gróf is felbukkan.

A vonatot övező legendák másik magyarja, Teleki Sámuel a híres Afrika-kutató, aki egyszer az Orient Expresszel hazatérve megállt az érsekújvári állomáson. Amíg a vonat vizet vételezett, Teleki fülét megcsapta a közeli vendéglőből kiáradó cigányzene. Annyira megörült, hogy hosszú évek után ismét hall hazai cigányzenét, hogy alapítványt tett, hogy a helyi cigányzenekar mindig zeneszóval köszöntse az utasokat. Ezért vagy másért, de az tény, hogy Érsekújváron évtizedekig Rákóczi-indulóval köszöntötték a cigányok a beérkező vonatokat.

Kevesen tudják, de az Orient Expressz ma is üzemel. Az ilyen néven futó Strasbourg-Bécs járat elég prózai, inkább Nagelmackers beugratós vagonjára hajaz, semmi csicsa, semmi luxus, viszont aludni lehet benne. Azért nem Párizsból indul, mert nemrég a terjeszkedő TGV gyorsvasút vonala onnan kiszorította.

Ha te ennél többre vágysz és kedvesed romantikus utazáson szeretnéd elcsábítani - vagy éppen házastársadat stílusosan eltenni láb alól - csupán néhány ezer dollárért felülhetsz a nosztalgia Orient Expresszre, amely eredeti vagonokkal pöfög Londontól Velencéig. Egy ilyen luxusvagont tüntetett el mindenestül néhány éve az illúzionista David Copperfield.

Nagelmackers boldogan, de legalábbis gazdagon élt, amíg francia kastélyában meg nem halt. Közben az 1900-as párizsi Olimpián 55 évesen aranyérmet szerzett. Nem fogod kitalálni, hogy milyen számban! Két kilométeres, háztól-házig postakocsihajtó versenyben bizonyított a belga mérnök. Vajon tudta-e, hogy amit hajt az magyar találmány: ehhez hasonló járművet, azaz kocsi szekeret, a magyarországi Kocson gyártottak először. A magyar kocsi szó így terjedt el számos nyelvben széles e világon (pl. angolul postakocsi = mail coach, személyvagon = rail coach).

Ha ma felülhetnél egy luxusvonatra, hova utaznál? És kivel?