Demszky Gábor és Brüsszel pisilő jelképei

A világ egyik legnépszerűbb társasjátéka a Monopoly - kádárista light változatban Gazdálkodj okosan! - nemrég kirukkolt a játék első nemzetközi változatával, amelyben a világ 22 városában vehetünk és adhatunk el ingatlanokat, hogy minél hamarabb degeszre keressük magunkat. A játékban szereplő városokat sorsolás útján választották ki, így a legtöbb szavazót mozgósítani tudó városok nyertek. A szerencsés nyertesek nagy része ismert világváros, de bekerült a játékba Belgrád, Kijev, Riga és Gdynia is. Budapest és Brüsszel viszont nincs a táblán, így nem fektethetsz be sem a Nagykörúton, sem Európa egyik legszebb terén, a Grande Place-on.

A játékpénz világában nem nagy gond, ha valaki meggondolatlanul átrajzolja egy város térképét, ledózerolva, ami régi és felhúzva azt, amit akkor és ott modernnek hisz. A valóságban azonban az ilyen városrendezés sokszor balul üt ki. Így volt ez Bukarestben Ceausescu idején, amikor teljesen eltűnt a város történelmi központja és részben így történt Brüsszelben is a második világháború után, amikor sokszor kis utcák tetszetős szecessziós épületei jellegtelen beton irodaházakkal kijelölt, többsávos sugárutaknak adtak helyet, elsősorban a vírusként elburjánzó európai uniós negyedben. Ha vasárnap délután véletlenül erre jársz, ne várd meg, hogy a szabadon süvítő jeges szél és a szerves élet teljes hiánya a szívedig hatoljon, húzz el inkább gyorsan az Európai Parlament irányába, a város egyik legjobb sportkocsmája felé. Itt a Fat Boysban szoktam találkozni bajnoki meccs előtt gyűrött arcú csapattársaimmal, mielőtt becéloznánk Brüsszel valamelyik törökül vagy arabul beszélő kerületének focipályáját.

Amit szeretek a brüsszeli városképben az a stílusok és stílustalanságok végetnemérő kavalkádja. Itt minden épület más, minden épület egyedi és megismételhetetlen. Nem úgy, mint Párizs klasszicista bulvárjai vagy Barcelona tudományosan tervezett rácsszerkezete. A látszólag ötlettelen belga úgy tűnik minden kreativitását az otthonába öli. Ez talán a történelmükben sokszor előforduló idegen uralomnak köszönhető nemzet-lelki sajátosság.

Brüsszel városszerkezetét sokban befolyásolta az 1958-as Világkiállítás is. Elég csak két dolgot említeni: az akkor épült belvárosi autópályát, ami egy aluljáró rendszer a kereszteződésekben kialakuló dugók elkerülésére illetve az egykor lerombolásra ítélt, majd később a főváros jelképévé vált Atomiumot. Ez utóbbi egy 102 méter magas messziről csillogó metál cucc, ami egy vas kristályt jelenít meg 165 milliárdszoros nagyításban. Az óriás Halálcsillag-szerű golyókba bemehetsz, köztük mozgólépcső mozgat és nyaranta kötélpályán ereszkedhetsz le az építmény tetejéről, ha bírod idegekkel.

Brüsszelről mégis sokaknak nem az Atomium, hanem a Pisilő Fiú (Manneken Pis) jut eszébe. De vajon ki hallott már a Pisilő Lányról (Jeanneken Pis)? Néhány belga rendőr például biztos nem. Mikor a Főtéren megkérdeztem, hogy merre van, mert hallottam, hogy valahol itt kell keresni, egyszerűen kinevettek. Pedig Pisilő Lány a 80-as évek óta van, hála a feminista mozgalomnak, csak ma már rejtélyes okok miatt rács mögött guggol és a nedűje is elapadt.

De ahol van Pisilő Fiú és Pisilő Lány, sőt kutyaszar is dögivel, ott Pisilő Kutyának is lenni kell! És tényleg. 1999 óta emeli a lábát Zinneke, a vaskutya, hogy rácsináljon egy utcai oszlopra a turisták és Demszky Gábor örömére, aki néhány éve ittjártakor a kutya kicsinyített mását kapta ajándékba. Hát így csinálnak a belgák kis dolgokból nagy dolgokat! Az ilyen helyi jelképek és a mozikban és éttermekben elkért 30-50 cent WC-díj is bátorítja az utcán pisilést, amely nemzeti sport, nem csak kiskorúak és kisállatok körében. Én még ennyi útszélen sárgázó férfiembert, mint itt, életemben nem láttam!

A belga karakter, a WC és az óvatlan városrendezés érdekes találkozásának lehetsz tanúja, ha megnézed ezt a rövid filmet, ami Brüsszel egyik belvárosi utcájában készült:

Szerinted Budapest melyik része szenvedte el a közelmúlt legsúlyosabb városrendezési baklövését?