Az első valamire való belga folytatásos képregény az averbode-i apátságban nyomott katolikus ifjúsági lapban, a Zonnelandban jelent meg 1929-ben. Főhőse Tintin, az utazó riporter fiú, annyira népszerű lett, hogy hamarosan minden megjelent kalandja után több ezer gyerek várta az őt játszó színészt a brüsszeli pályaudvaron. Később Tintin 24 kalandját különálló albumokban adták ki több, mint 50 nyelven és jelenleg a Spielberg/Jackson páros készít filmet belőlük. A kisfiú 80 éves karrierje tehát igazi sikertörténet!
A karakter életrehivója a 22 éves Hergé, eredeti néven Georges Rem volt (R.G. franciául kiejtve Hergé), akik főhősét első útjára a sztálini Szovjetunióba küldte, hogy leleplezze a rendszer akkor még kevésbé ismert embertelen és képmutató voltát. Hergé azt tervezte, hogy a második albumban Tintin az amerikai vadkapitalizmusról fogja lerántani a leplet. Ezt azonban az újság főszerkesztője megvétózta és helyette megszületett a belga gyarmatot bemutató, mai szemmel kissé rasszista, ’Tintin Kongóban’. Az ebben és a következő történetekben megjelenő, lekezelő, felsőbbrendű hozzáálláson Hergé csak azután változtatott, hogy 1934-ben szoros barátságba került Chang Chong-Chen kínai szobrász növendékkel, aki bevezette a kínai kultúrába és művészetbe. Az ezt követően megjelent Tintin albumokban az idegen országok sokkal nagyobb figyelemmel és pontossággal lettek újrateremtve.
Kongó után Tintin megjárta Tibetet, Amerikát, Észak-Afrikát, sőt a Holdra is eljutott megtermetve milliónyi álmodozó rajongótáborát. A karakter később a popkultúrában önálló életre kelt és feltűnt Roy Lichtenstein képein, filmekben, brüsszeli házfalakon, vietnámi szuveníreken,
Sting házikészítésű pulóverén, és egy kanadai meleg-magazin címlapján is, ez utóbbi önkényesen eldöntve a hosszan tartó vitát a fiú szexuális vonzalmáról.
Hergét számtalan képregényíró követte és jelenleg Belgiumban 650 művészt tartanak számon, akik főleg hazai és a franciaországi piacra termelnek. A számtalan ’Made in Belgium’ karakterből Tintin mellet Lucky Luke-ot és a Hupikék Törpikéket (Stroumphs) érdemes megemlíteni. Minden alkotó saját világot teremt, a krimiktől, a történelmi műveken keresztűl az erotikáig. Ez is mutatja, hogy szemben amerikai társától, a belga-francia képregény nem csak gyerekeknek szól, hanem hatalmas felnőtt olvastábora van, múzeumokkal, szakértőkkel, kritikusokkal és állami támogatással, a középkori kódexekig visszanyúló gyökerekkel. Ezért nem meglepő, hogy Magyarországon is egyre több bölcsész a képregényt választja szakdolgozati témául.
Persze a műfaj elfogadottsága nem volt mindig ilyen! A kilencedik művészetnek is nevezett képregényt (franciául bande dessinée vagy röviden BD, azaz rajzolt csík, utalva az első újságmegjelenés formájára) sokszor érte kritika, még egyik szülőföldjén is. A második világháború után a francia Nemzetgyűlés a Kommunista Párt kezdeményezésére és a konzervatív jobboldal támogatásával komolyan vitatta a képregény fiatalságra gyakorolt „hipnotizáló és mérgező” hatását.
A támadás főleg az amerikai képregény és általában az amerikai popkultúra befolyása ellen, konkrétan egy magyar, Winkler Pál, által vezetett Disney-érdekeltségű francia cég ellen irányult. Az ártalmatlan Mickey egérre koncentrálva, a politikusok figyelmen kívűl hagyták az erőszakos és szexuálisan túlfűtött hazai termékeket és azt a tényt, hogy a mozival szemben, a képregény olvasó intenzíven használja a képzelőerejét, értelmes történetté varázsolva a különálló képeket.
A francia nép és politika gyűlölöm-csodálom hozzáállása Amerikához azóta sem változott. Elég csak 1968-ra gondolni, amikor amerikai Levi’s farmerben tüntettek a diákok a fogyasztói társadalom megreformálása mellett. Vagy gondoljunk a rekordszámú 900 db francia McDonald’s étteremre vagy a kávéházairól híres Párizsban egymás után nyíló Starbucks gyorskávézókra!
Ma már elárasztották a világot a hamis Tintin poszterek és más termékek, amelyek olyan országokba helyezik Tintint, ahol sosem volt, mint például Vietnám vagy Irán.
De kanyarodjunk vissza Belgiumba, ahol a 80 éves Tintin évforduló alkalmával 2009-et a képregény évének kiáltották ki és egymást érik a
különféle rendezvények, köztük egy csábító szexuális témájú kiállítás a Szépművészetiben.
Kiváncsi vagyok mit szól mindehhez az averbode-i apát? Ha van még ilyen.
