Van egy IKEA Brüsszel mellett, Zaventemben. Ez kb. olyan, mintha Budaörsön lenne, a központból fél óra alatt ott vagy. Látszólag olyan, mint a többi IKEA, kék-sárga, az étteremben húsgombóccal, egy dolog mégis furcsa: a „Bejárat” felirat csak flamandul van kiírva. Vajon miért, ha ez egy kétnyelvű ország? Mert nem az. A 10,5 milliós Belgium a 6 milliós flamand (holland) nyelvű északi Flandriára, és a francia nyelvű 3,5 milliós déli Vallóniára oszlik. Egy harmadik régiót képez a főváros, Brüsszel, amely ugyan Flandrián belül van, hivatalosan kétnyelvű, de a város lakosainak nagy többsége a franciát kedveli. De már néhány külső kerület és a főváros melletti falvak is flamand többségűek.
Ezért van az, hogy elindulsz Gandba és Gentbe kötsz ki. Vagy Luikba tartasz és Liège-be érsz. Vagy Antwerpen helyett Anvers van kiírva, Mons helyett Bergen és Tournai helyett Doornik. Vagy fordítva. És legtöbbször a táblák, ha egyáltalán látszanak a növényzettől és a többi táblától, csak egynyelvűek. A nyelvvédő flamand aktivisták pedig a brüsszeli ringen rendszeresen lefestik a Luxembourg feliratról az o betűt, mert szerintük ez így helyes.
A nyelvi kettéosztottság miatt a médiafogyasztó emberek sok szempontból két, teljesen más országban élnek. Egy ország, két valóság. Kicsit úgy, mint egy Népszava és egy Magyar Nemzet olvasó. Az ingyenes Metro újság, például, nem csak két külön nyelvi példányban jelenik meg, hanem teljesen más híreket is hoz, vagy ugyanazt a sztorit máshogy tálalja. Két belga egymás mellett ül a metróban, de a világ, amiről olvasnak eltérő. Akkor vajon, mi köti össze őket?
A nyelvi kettéosztottság miatt a médiafogyasztó emberek sok szempontból két, teljesen más országban élnek. Egy ország, két valóság. Kicsit úgy, mint egy Népszava és egy Magyar Nemzet olvasó. Az ingyenes Metro újság, például, nem csak két külön nyelvi példányban jelenik meg, hanem teljesen más híreket is hoz, vagy ugyanazt a sztorit máshogy tálalja. Két belga egymás mellett ül a metróban, de a világ, amiről olvasnak eltérő. Akkor vajon, mi köti össze őket?
A nemzeti jelképek! – vágjuk rá. Hát az se. A hivatalos belga zászló (fekete, sárga, piros) mostanában sok ablakba ki van téve Vallóniában és Brüsszelben, hogy tulajdonosa így tegyen hitet a királyság által összetartott egységes ország mellett. Ugyanakkor Flandriában nem nagyon látod ezt a zászlót, helyette inkább a sárga alapon fekete oroszlános flamand zászló megy. Volt is belőle helyi botrány, amikor kiderült, hogy ezt a zászlót Pekingben tilos lesz a szurkolóknak lengetni, mert nem hivatalos. Akkor is, ha Kína ezt az intézkedést a tibeti zászlólengetők ellen hozta.
A másik, immár világraszóló, botrány akkor volt, amikor a ma már miniszterelnök, Yves Leterme, egy tévéstáb kérésére nem tudta (nem akarta?) elénekelni a nemzeti himnuszt. Helyette a Marseillaise-t adta elő, ami ugye inkább a francia himnusz. Amilyen a választó, olyan a kormány: a belgák többsége is zavarba jön, ha himnuszukat, a Brabançonne-t, kell felidézni!A legnagyobb botrány két éve mégis abból kerekedett, hogy az egyik francia nyelvű tévéállomás, az RTBF, adását megszakítva, tök komolyan bejelentette, hogy most kapták a hírt: Flandria kikiáltotta függetlenségét és Belgium, mint olyan, megszűnt. A gond az, hogy az emberek többsége, köztük nem egy külföldi diplomata, elhitte a vicc-hírt, ami pontosan mutatja, hogy egy szétesett Belgium nem teljesen fikció. Lehet, hogy legközelebb, mikor a zaventemi IKEÁ-ba látogatunk lábost venni már a húsgombóc is csak flamandul lesz kiírva és a brüsszeli határon szigorú ellenőrzésen fogunk átesni, valahogy úgy, mint valamikor a berlini Checkpoint Charlie-nál.
És erről eszembe jut az itt élő német kisebbség és az ő nyelvi jogaik, amiket még nem is említettem. Na, majd legközelebb...
Szerinted mi a furcsa ezen a brüsszeli, kétnyelvű utcatáblán?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése