Olimpia Antwerpenben

Mindenki a pekingi Olimpia lázában ég. Belgiumot ez a láz 1920-ban érte el, amikor a VII. olimpiai játékokat szervezte, rögtön az első világháború után. Tudva, hogy az évekig tartó állóháború nagy része Belgium területén zajlott, a szervezők nem kis feladattal néztek szembe. A szervezés jogáért Budapest is ringbe szállt, de mivel a háborúban a vesztesek oldalán ragadtunk, minket, a németekkel és osztrákokkal együtt, büntetésből végül még részvevőként sem hívtak meg. Az idősödő Coubertin báró a szervezőkre bízta, hogy követik-e az Olimpia szellemét és minden nemzetet meghívnak-e. A belgák kicsit hezitáltak, de néhány spontán utcai demonstráció meggyőzte őket, hogy helyesebb nem versenyeztetni azokat, akik évekig egymást gyilkolták a lövészárkokban.

Az antwerpeni Olimpiáról szóló hivatalos 180 oldalas jelentés tartogat meglepetéseket. Rögtön a dátum: a dokumentum 1957-ben készült, jóval az esemény után, mert az Olimpia szervező bizottsága a játékok végére csődbe ment és nem maradt, aki megirja. Lám, már akkor keményen alábecsülték a szervezési költségeket!

Az esemény 29 nemzet 2,664 sportolóját fogadta (ebből csupán 77 volt nő), akik olyan érdekfeszítő sportágban is összemérték erejüket, mint a kötélhúzás. Mindezt 220 újságíró követte figyelemmel. Sokat elárul az Olimpiáról, hogy mára ez az arány teljesen megfordult: Pekingben kétszer annyi a delegált újságíró, mint a sportoló! Kína amúgy nem vett részt az antwerpeni játékokon, de az Olimpia plakátjából 500-at már kínai nyelven is kinyomtattak, így népszerűsítve a játékokat.

Kihasználva a hazai pályát, a belgák eddigi történetük legnagyobb olimpiai sikerét 1920-ban érték el. Összesen 35 érmet hoztak el, elsősorban íjászatban, kerékpározásban és labdarúgásban remekelve, ez utóbbiban egy újszülött országot, Csehszlovákiát, verve meg a döntőben. (Ki gondolta volna, hogy 88 év múlva a belga válogatott már az újjászületett Kínával fog játszani Pekingben!) A heroikus eredménynek azonban nagy ára volt: a Vöröskeresztnek legtöbbször belga sportolókat kellet orvosi ellátásban részesíteni.

Haláleset szerencsére nem történt. Elég volt az a sok ezer háborúban meghalt sportoló, akiknek az emlékére külön misét tartottak az antwerpeni katedrálisban. A szerencsés túlélők ugyanakkor alsó és felső korhatár nélkül résztvehettek a játékokon, még a 72 éves svéd Oscar Swhan is. Ő lövészetben bizonyította, hogy a jó tüzeléshez nem kell fiatalnak lenni.

A játékokat tovább színesítette az a művészeti verseny, ahol a sport ihlette festmények, szobrok, zeneművek versengtek. Ez remélhetőleg sikeresen kompenzálta a szállások gyenge színvonalát, a pocsék időjárást és a szemtanúk szerint hideg és mocskos uszoda vizét.

A szponzorok már akkor is fontos szerepet játszottak a játékokon, amelynek hivatalos programfüzetén terjedelmes cigaretta-reklám virított és az amerikai csapat szponzora nem volt más, mint a Budweiser sör. Ez utóbbi ma is így van, kiemelve az alkohol egészséges, sportos oldalát.
Az olimpiai híradások ma szmogról, Tibetről és rabszolgamunkáról is szólnak. Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság belga elnöke, szerint viszont "Az olimpiai mozgalom egyik legnagyobb ellensége a doppingolás". Szerinted mi?